A divattervező a témában első, február 6-ai posztja arról szólt, hogy a huszonöt az valójában hét, és a hetes a változás száma, és hogy kiüríti a szalonját, mindent elad, mert egy másik országban folytatja tovább életét.

Aztán a pénteki bejegyzésében már afelett örömködik, hogy sikerült is mindent eladnia, még azt a szabászasztalt is, amin épp ül a fotón:

„Nem kell búcsúzni, hiszen ahogy mondani szoktam, amíg élünk bármi megtörténhet. Ezúttal új országban, új utakon, ami vélhetőleg semmiben sem emlékeztet majd a múltra” - írta.

„Negyedszázaddal ezelőtt indult útjára. Még nekem is hihetetlen. Először arra gondoltam, elindítok egy sorozatot. Egy visszatekintést, egy válogatást, az archív anyagok között tornyosuló tízezernyi rajzból, fotóból, emlékekből. De hamar elvetettem. Én nem szeretek azon merengeni, ami elmúlt, főleg nem nosztalgikus hangulatban, olykor párás szemmel. Ugyanis nem más döntött, hanem én. Pontosabban mi. István, aki húsz éven át a háttérből küzdött velem, mellettem, értem, és én. Mi ketten hoztuk meg örömmel ezt a döntést. Nem anyagi okokból, nem gazdasági kényszerűségből. Hanem azért, mert körbeértünk a szobán, és nem szerettünk volna még egyszer körbemenni. Aztán körülnéztünk a szobán kívül... és amit láttunk, úgy ítéltük meg, hogy az már nem a mi ízlésünknek való” – írt az okokról a szerdai posztjában.

Azt egyelőre nem részletezte, melyik országba távozik, és mik az ottani tervei.