Olybá tűnik, mintha Magyarország egy magányos sziget lenne az egész Föld bolygón. Itt ugyanis nem úgy történik semmi, mint bárhol másutt szerte a nagyvilágban. Például régi nagy igazság, hogy amikor esik a Brent olajárfolyam, akkor mindenhol csökken a benzin ára, csak Magyarországon nem, mert ott emelkedik. Vagy a hanyatló nyugat immár több, mint 100 éves legendája, ami változatlanul tovább él hazánkban. A hanyatló nyugat a szakadék szélén táncol, de Magyarország egy lépéssel előtte jár. Előre megyünk. Nem hátra.

Lassan 13 éve az emberek nagy többsége a magyar gazdasági csoda bűvöletében él, melyet ámulva irigyel a fél világ. Aha. Hát hogyne. Inkább a fél világ röhög rajta. A magyar gazdaságot eddig az Európai Unió támogatása tartotta lélegeztető gépen. Ez most fehéren-feketén ki is derült, minthogy már egy ideje egyetlen eurót sem kap Magyarország. A kormány meg nyakló nélkül veszi fel a külföldi hiteleket, hogy finanszírozni tudja az ország működését. Az államadósság ki is lőtt a csillagos egekbe. Elszabadult az infláció. Még jóval az ukrán háború előtt. Ahogy a forint zuhanó repülése is már sokkal korábban megkezdődött. Magyarország 12 év alatt az Európai Unió legszegényebb tagállamává csúszott le. Nálunk kapják a legkevesebb átlagbért a munkavállalók. Persze a propaganda hatására az emberek mindezért nem a rendszert vádolják. De nem ám. Hanem a jól bejáratott közellenségeket. Sorost. Brüsszelt. A marslakókat.

A rendszer 13 év alatt lassan és szisztematikusan lerombolta a demokráciát és a jogállamot, mostanra pedig már kiépítette a korlátlan teljhatalmát, melyet az egypárti alaptörvénnyel dúccolt alá. Lépésről lépésre számolta fel az alkotmányos intézményeket. Csupán a díszletek maradtak meg. Az emberek csupán ezeket látják és nem néznek mögéjük. Van parlament. Van alkotmánybíróság. Van ellenzék. Tehát van demokrácia és jogállam. Pipa. Nincs itt semmi látnivaló. Lehet továbbmenni. Közben gyakorlatilag egyik sem létezik. Szemfényvesztés az egész. A propaganda meg elhiteti az emberekkel, hogy ez a normális állapot. Az emberek meg elhiszik, mert így kényelmes nekik. Önként odadobják a szabadságukat, hogy biztonságosan vegetálhassanak tovább. Legyen hol lakni. Legyen mit enni. Ez a lényeg. Hogy közben elveszik tőlük az alapvető polgári és emberi jogaikat, az már nem érdekli őket. Azokkal nem lehet fizetni a boltban. Azokból nem lehet feladni a csekket a postán.

Az ébredés szörnyű lesz. Sokkoló és brutális. A valóság úgy fog szembejönni, mint egy robogó gyorsvonat. Amikor az emberek fizetése már nem lesz elég a megélhetésre. Amikor a pénzük fabatkát sem fog érni. Amikor sorra bezárnak az iskolák. Amikor nem lesz ellátás a kórházakban. Amikor már jegyre sem kapni benzint. Amikor csődbe megy az ország. Viszont akkor már túlságosan késő lesz. Akkor már nem lehet csinálni semmit.

Az utolsó pillanatban vagytok!