Telibe találta vele a közhangulatot: a magyarok többsége kormány- és rendszerváltást akar, Magyar Pétert akarja Orbán Viktor helyett. Ugyanakkor a Fidesz örökös szavazóin kívül csak a Demokratikus Koalíció megmaradt szavazói nem bánnák, ha 2026-ban más eredmény születne. Nem tudom, erről is készültek-e mérések, viszont látom a facebook buborékjaiban fortyogó Magyar-ellenes indulatokat, és azokat főként a DK szavazói hajtják egyre magasabbra.   

Tizenöt éve éve élünk a gonoszság, jogtiprás és kormányzati hazugságok egymást váltó hullámai között, és amióta Orbán Viktorban tudatosult, hogy Magyar Péterrel szemben elveszítheti a ’26-os választást, mindinkább orosz fordulatszámon pörög az egyre idegesebb miniszterelnök. A főváros, a civilszervezetek, a független média, a gyülekezési jog, a Tisza Párt; lényegében a társadalom egésze támadás alatt áll. Az ország rohan a vesztébe, közeledik afelé a pont felé, amelyen túl már a totalitárius állam kezdődik, és ebben a vészhelyzetben a DK számtalan kiváló tulajdonságáért magasztalt elnöke egy Telex-interjúban azzal állt elő, hogy a pártja kormányzásra készül. Vajon milyen célt szolgál egy ilyen abszurd politikai program közzététele? Segít ez a DK-n bármit is? 

Dobrev Klára csak közvetve reagált Fekete-Győr András posztjára: ismét a baloldal nélkülözhetetlenségéről kezdett elmélkedni, mintha nem tudná, hogy a DK csak Orbán Viktor számára nélkülözhetetlen: „Azért van szükség baloldalra, írja, hogy soha többé ne fordulhasson elő: egy jobboldali kormány csak a leggazdagabbak érdekeit képviseli… „Van sok százezer baloldali szavazó, aki bár kormányváltást akar, soha nem fog jobboldali pártra szavazni, és az én felelősségem az, hogy őket is elvigyük a szavazóurnákhoz”. A DK szavazói közül vajon hányan olvasták a Tisza Párt 21 pontját? Gondolom, nem sokan, pedig tele van baloldali programpontokkal. És hogy mi volna Dobrev Klára felelőssége? Magyarország adott helyzetében egész biztosan nem az, amit ő kijelölt magának: hazárdjátékot, orosz rulettet játszatni a szavazóival, esetleg nem bejutni a parlamentbe, és ekképp sorsdöntő százalékokat a Fidesznek adni. 

Magyar Péter „egymillió lépés” gyalogútja azoknak is pontosan megmutatta, milyen állapotban van az ország, akik hozzám hasonlóan nem sokat tudnak erről az országrészről. S bár minden ütött-kopott falu, útszéli szobor és templomocska, ami útközben Magyar Péter szeme elé került, megkapta tőle a „csodálatos”, jelzőt, nekem az élő adásokból úgy tűnt, hogy az ország keleti felében évtizedekkel korábbi állapotok között élnek az emberek. Ami azt illeti, az ország nyugati fele sem Nyugat. Biztos lehetett volna ez máskép, de hogy miért nem lett, azt röviden feleleveníteném, mivel úgy látom, hogy miközben a DK-ban szinte már misztikus erőt tulajdonítanak a baloldali politika karakterjegyeinek, teljesen szem elől vesztették a valóságot. Azt, amiben élünk, és amiből az ország többsége szeretne végre kiszabadulni:

A problémahegyeket, amiket a rendszerváltás utáni, jórészt túlélésre, megúszásra berendezkedett kormányok hagytak maguk után, Orbán Viktor 2010-től kezdődően a számára legegyszerűbb módon, a demokrácia felszámolásával oldotta meg. Sztálin hírhedt mondását, „nincs ember, nincs probléma”, ő a hazai körülményekhez igazítva, tehát fizikai terror nélkül, ekképp módosította: nincs demokrácia, nincs gond. Úgyhogy lett önkényuralom, egyeduralom – és még sokkal több gond.

Elvetemült terveihez a jelleméhez leginkább illő társadalmi modellt, az oroszt választotta, és eredményei láttán Putyin is csak gratulálhatna. Íme: pórázon és közpénzen tartott oligarchák, csapnivaló közszolgáltatások - iskola, kórház, vasút, közutak -, teljesítmény nélküli nemzeti gőg, eget verő nepotizmus és korrupció, jogfosztottság, mélyülő szegénység, az állampolgárok, főként a férfiak korai halála. Márpedig, kedves Dobrev Klára, ez a csupán vázlatosan érintett nemzeti tragédia nem jobb, vagy baloldali ügy, nem is liberális, hanem szigorúan és ideológiamentesen mennyiségi: hányan lesznek azok, akik csupán egy megbízhatóan EU-kompatibilis, tisztességes és felfelé tartó országban szeretnének élni, ezért, és sokan csak ezért, az orbáni önkényből a kiutat jelentő egyetlen megoldásra, Magyar Péterre és a Tisza Pártra fognak szavazni.

Miután a magyar társadalom tizenöt éven át újszülött csecsemőként bámulta az egyeduralom iszonyatos kártételeit, ellenzéki pártjaink, köztük a DK, csendben végignézték az autokrácia terjeszkedését, egymás elleni harcaikkal pedig minden választást már a start előtt elvesztettek, most duplán hazafias kötelességük megragadni az utolsó utáni esélyt. Erre utalt posztjában Fekete-Győr András. Dobrev Klára pedig az adott körülmények között üres munkásmozgalmi monológok helyett mondhatná a saját szavazóinak: tudom, hogy Magyar Péter nem a mi világunk, de gondoljatok a gyerekeitekre, az unokáitokra. Arra, hogy mit hagyunk majd rájuk: egy nyomorult, félázsiai diktatúrát, vagy egy élhető, valóban európai országot.