Főszereplőnk: Lezsák Sándor. Az az ember, aki a rendszerváltás óta, tehát kb. azóta, hogy a dinoszauruszok kihaltak és feltalálták a színes tévét, stabilan közpénzből él. De nem ám csak úgy szerényen, mint egy mezei képviselő! Neeem. Az ő alapítványa konkrétan úgy fürdik a pénzben, mint Dagobert bácsi a trezorjában.

Hogy hogyan? Hát, a pusztai madarak azt csiripelik, hogy Sándorunknak nemcsak a közpénzhez van tehetsége, de volt egy állítólagos „olajos” korszaka is. Tudjátok, az a bizonyos, amiről nem illik beszélni. A suttogások szerint onnan jöhetett össze egy szerény, kb. 100 milliárdos zsebpénz. De ez csak pletyka, persze…

És hogy ez a lakiteleki csoda fenn is maradjon, mert piaci alapon kb. annyira lenne életképes, mint egy pálmafa az Antarktiszon, az állam bácsi (vagyis mi) a madarak szerint évi cirka 5 milliárdot tol bele csak az üzemeltetésbe. ÖT MILLIÁRDOT. Évente. Egy olyan helyre, ami... nos, Lakitelek mellett van.

De a legújabb poén, fogjátok meg a széket: a komplexumot „megvásárolta” a Szeged-Csanádi Egyházmegye. Hivatalosan. A valóságban ki maradt az úr a házban, ki kezeli a pénzt, és kinek a szava szent? Hát persze, hogy Lezsák Sándor és az alapítványa. Ühüm. Én meg egy 50 fölötti szűz vagyok, aki még hisz a Jézuskában.

És itt jön a kérdés, amit lassan neonbetűkkel kellene kiírni az Alföld fölé: MIBŐL?!

Amíg a fél ország azon vitatkozik, hogy Orbán meg Lázár magának épít-e palotát (igen), addig itt van egy ember, aki egy komplett komplexumot, egy valóságos mini-várost húzott fel.

És a kérdés ugyanaz, csak még hangosabb és még égetőbb: MIBŐL?! MIBŐL ÉPÜLT EZ FEL, SÁNDOR?!