„Udvarias történelmi leckét adott Angela Merkelnek Orbán Viktor a páneurópai piknik harmincadik évfordulójára rendezett soproni ökumenikus istentiszteleten. A német kancellár ugyanis egy olyan kormányfői beszédet hallgathatott végig, amely Nyugat-Európában a gondolatfasizmus és a PC-terror világában egészen bizonyosan nem hangozhatott volna el.

Szó esett benne mindarról, ami Magyarországot és Németországot immár az államalapítás óta, azaz egy évezrede összeköti, és ami messze túlmutat a tomboló neoliberalizmus és neobolsevizmus fogságában vergődő Európa mai kínjain” – írja az Orbán-Merkel találkozóról a Pesti Srácok című kormánypárti portál.

„A magunkfajta szabadságharcosok a kettészakítottság idején is tudtuk, hogy Európa csak egy van” – kommentálta mindezt álszerényen Orbán a közösségi oldalán.

Merkel érdemben érthetetlen, mert értékelhetetlen kurta-furcsa látogatásával kapcsolatban nem bonyolódnánk mélyebb európai és külpolitikai elemzésbe – ehhez sem kellően megbízható hátterünk, sem kellően kifinomult szakpolitikai alapunk nincs. Azt mindenesetre egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a távozóban lévő német kancellár önként és házhoz jött a pofonért. Már ami a presztízse és elismertsége arcán csattant.

Az, hogy egy szedett-vedett zugmédia (lásd fent), ami állami pénzből nyalja sebesre a gazdái seggét, olyan orbitális baromsággal kezeli le a kontinens egyik vezető országának komoly politikai tekintélyt kivívott vezetőjét, mint amit a PestiSrácok megenged magának, pontosan jelzi, hogy a gazda eloldotta a pórázukat és csettintett is hozzá, hogy „fogdcsibész”. Azt most hagyjuk, hogy ezt a tekintélyt fájó beletörődéssel hagyja süllyedni Merkel, de ez már az ő megoldandó gondja.

Az, hogy mindezt a bolhaugatást megengedhetik maguknak a magyar politika vágóhídján, pontosan jelzi a régóta érlelődő feltételezést ,hogy esetleg egy olyan politikai alku áll a háttérben, ami jól jött Merkelnek, miközben humanista és fennkölt maradhatott Európa szemében és jól jött Orbánnak, aki különösebben nem finnyás, ha a szart kell eltakarítani más után és még büszke is lehet közben, hogy a nagyok fekáliáját lapátolhatja.

Amit a 2015-ös migránsválság és annak feltételezett veszélye jelentett, jelenthetett Németországnak.

Az, hogy Merkel gyakorlatilag – az ő számára legalábbis - egy súlytalan protokolleseménnyel, amivé sikerült leszedálni a Páneurópai Piknik jelentőségét és átengedi a történelem hitelességét Orbánnak, feltételezi, hogy valamiért lekötelezettje, amivel Orbán kíméletlenül vissza is él. Nem csak orálisan, de análisan is.

Mindezt igazolná az is, hogy a német kancellár Orbán minden kocsmai pofátlansága ellenére sem élt eréllyel az uniós pénzek nyilvánvaló és szemérmetlen nyíltszíni lopása ellen, amivel Orbán megteremthette azt a softdiktatúrát, aminek nem csak a lebontása, de az első kibontható téglájának a megtalálása is komolya kihívást jelent vagy tíz évig a civilizált Magyarország visszaállításán fáradozó csoportosulásoknak.

Ebből a szempontból érdektelen, hogy a legitimációs bábnak meghívott és ezt a szerepet legnagyobb sajnálatunkra el is fogadó Merkel valóban azt mondta-e, amin 24 órája rugózik a mindkét térfeli sajtó, hogy Orbán ügyesen használja(ki) az uniós pénzeket vagy ügyesen használja a német üzleti lehetőségeket és csak egy fordítási ficamon múlik Orbán megítélése.

S mindeközben elsiklik afölött a mindenoldali magyar sajtó, hogy Orbán olyanokat engedett meg magának kádári kacsintással Merkel néma helybenhagyása mellett, hogy „a németekkel közös háborúinkról” szője az ünnepi szónoklatát. Hát vállaljon közösséget a Hitler-Horthy tandem második világháborús projektjével anyád, de nem én, sem a közelebbi, de sem a távolabbi ismerőseim, akiket úgy hívunk, hogy Magyarország. 

(forrás: szabadhir.hu)