A mai (szombat) napon ért atrocitás-sorozatról szeretnék Nektek egy kis élménybeszámolót írni. A helyszín Budapest 7. kerülete, szűkítve: Doboz, Instant, Peaches and Cream.

Röviden magamról: 18 éves, átlagos kinézetű lány vagyok, a gimnázium útolsó évét járom, májusban érettségizem. Tanulmányi átlagom kb. 4,1. Különösebb érdeklődésem az idegennyelvek,(angolt és olaszt tanulok) és a vizuális kultúra iránt alakult ki. Ennek megfelelően választottam is felsőoktatási intézményt, ahová felvételizni szeretnék.

Belső tulajdonságaimról annyit, hogy elsőre visszahúzódó, félénk lány vagyok, kerülöm a reflektorfényt. Bulizni ritkán járok, nem iszom, nem dohányzom, nem élek drogokkal, egyszóval nem keresem a “rosszat” (kinek mi). Egyetlen súlyos, aggasztó, feltűnő, elviselhetetlen velem született rendellenességem van: a roma származásom.

Tehát, akkor jöhet a lényeg. Kisebb, hozzám hasonlóan kultúrált (mert annak tartom magam) társaságommal (4fő) úgy döntöttünk, kicsit kiengedjük éjjel a fáradt gőzt, beülünk valahova, talán még táncolunk is, ha kedvünk tartja. Egy-egy pohár koktél/sör elfogyasztása után, tökéletesen józan állapotban, megfelelő ruházatban megjelentünk a fentebb elsőként megnevezett szórakozóhely, a Doboz előtt.

Beálltunk a sorba, két társunkat beengedték, kettőnket a párommal kiállítottak. Jóhiszeműen előkaptuk a személyit, gondolván, túl fiatalnak tűnünk. Hát nem.

A kidobószemélyzet, arra hivatkozva, hogy velünk már korábban gond volt, megtagadta a bejutásunkat. (Jelzem: soha nem jártunk a helyen.) Udvariasan közöltem, hogy kizárt, mivel a 18-at is nemrég töltöttem. A probléma egyértelmű volt: míg két társunk bőre fehér, kettőnké sajnos erősebben pigmentált. Első pofon az élettől a származásom miatt, nem probléma, majd máshol. Hát nem.

Mindhárom szórakozóhelyen ugyanaz történt. A következő helyen még csak indoklást sem kaptunk. Csak távoznunk kellett. Kerestük a helyek tulajdonosait, tagadnak.

A Peaches vezetője kijelentette, nem érdekli, ha erről bármilyen írás megjelenik, van már elég. Na itt a probléma. 2019, Magyarország. Ahol még mindig az a legnagyobb probléma, hogy az ember cigány. Természetesen a holtrészeg, alulöltözött többségieket bárhová beengedik, kérdés nélkül. Minket nem. Mert MI problémásak vagyunk. Mi erőszakosak vagyunk. Mi buták vagyunk, nem dolgozunk, élősködünk. Pedig Én normális vagyok, átlagos intelligenciájú (bár a rasszistáknál többnek érzem magam) és még dolgozom is. Mindezt tanulás mellett. Még mindig itt tartunk, gratulálok, Magyarország! Foghatjuk ezt bármire... kimondani könnyebb lenne.

A poszt megjelenése után másnap az RTL Klub híradója is riportot készített a történtekről, nyitóképünk innen származik.