Elmondása szerint a spanyol import epret az orra előtt „magyarították” egy másik standon: kiszedték az eredeti spanyol rekeszekből a kis átlátszó műanyag dobozkákat, és abból átöntötték az epret a magyar felségjelű faládákba.

A magyar gazdák áruját ilyen ellenszélben nem nagyon akarták megvenni a Nagybanin. Az import epret ugyanis behozhatták kilónként úgy 300 forintért, és még ha dupla-, vagy triplaáron is kínálták, akkor is olcsóbban adták, mint a magyar termelő, aki szeretett volna 1000-1200 forintot kapni kilónként a hidegfóliás termésért.

A 300 forintos import eperből simán lesz 1000, de akár 1800 forintos is kilónként, mire a fogyasztóhoz kerül, magyarként, ízetlenül.

A termelő szerint a Nagybanin szabadon megy az átcsomagolás, legfeljebb aki szégyenlősebb, az nem az asztalon csinálja, hogy mindenki lássa, hanem a kocsijában.

A termelő nem tapasztalta még, hogy bárki is ellenőrizné, mi folyik. De erre az esetre megvan a trükk: a kereskedő a raklapnyi import mellé vesz egy-két láda magyar epret, és ha ellenőrzést kap, azt mondja, éppen a számlával lefedett magyar epret árulja.