|
|
|
|
|
| Tweet |
|
| |
|
|
|
Holott a volt miniszterelnök feketén-fehéren nem kevesebbet állít, mint azt, hogy olyan dokumentumokhoz fért hozzá, amihez neki nem lett volna joga. Amennyiben ugyanis igaz az az állítása, hogy látta Orbán Viktor „jelentéseit" akkor felmerül a kérdés, hogy miért kerülhetett erre egyáltalán sor?
Az állambiztonsági operatív nyilvántartás és irattár ugyanis nem egy önkiszolgáló bolt, ahonnan a mindenkori miniszterelnök kedve szerint szemezget. Sőt, még az egyes szolgálatok vezetőinek sincsen joga ahhoz, hogy ehhez asszisztáljanak. A hálózati személyek nevét konkrét operatív érdek nélkül kiadni törvénysértés. Németh Miklós azonban természetesnek veszi ezek szerint, hogy az állambiztonsági dokumentumok politikusok által történő kukkolgatása alanyi jogon jár.
Volt rá eddig 36 éve arra, hogy a nyilvánosság előtt beszámoljon erről a gyakorlatról és ezzel kapcsolatos morális és büntetőjogi felelősségéről, de nem tette. Mélyen hallgatott arról a rendszerről, amelynek kedvezményezettje volt.
Hallgatott 1995-1998 között is, holott akkor épp szociálliberális kormány volt hatalmon, és lehettek volna szövetségesei abban, ha iratnyilvánosságot akar. Szögezzük le: Németh Miklós most azzal került be a hírekbe, hogy törvénytelenül tekintett be titkosszolgálati dokumentumokba, amit neki törvénytelenül adtak át. Elvileg itt egy jogi eljárásnak kellene következnie, ha ez nem évült volna el. Németh Miklós ellen és az ellen a személy ellen, aki ezeket az iratokat átadta neki. Mindketten súlyosan megsértették az akkor hatályos törvényeket is ezzel.
Nem menti tettüket, hogy ezt csinálta 1990 előtt és részben 1990 után is a magyar politikai elit. Ennek lesz most vége azzal, hogy az állambiztonsági iratok oda kerülnek ahová valók: a levéltárba. Vége a zsarolási adatbanknak.
|
|
|
|
|
|

