Amikor Gyurcsány minap minden felelősséget MZP-re hárított, akkor a mindennel volt a baj. Nem kicsi, nagy. Amikor az előválasztást kritizálta, akkor meg egy demokratikus eljárást mint olyat vont kétségbe, ahelyett, hogy az esetleges  technikai vagy eljárási hibákat, ha voltak ilyenek, kritizálta volna. Nem kezdem el a Gyurcsány vitát, annál inkább, mert messze nem (csak) róla van szó.

Nekem az elképesztő, hogy négy darab kétharmados borzalom után még ott tartunk, hogy "én nem tehetek semmiről, a másik hülye volt, beee", ugyanis ez nem egyetlen vereség felelőseiről szól, bár arról is. Olyan nincs, hogy egy ekkora buktának kizárólag egy felelőse legyen. Biztosan kiemelt szerepe  volt MZP-nek, tehát nagyobb is a felelőssége de könyörgöm: 12 éve nyögünk egy diktatúrát, négyszer bukott ez az ellenzék, akkor tán mégiscsak nagyobb a baj, mint hogy MZP ilyen meg olyan, meg hogy a DK-n kívül a többiek szinte alig látszanak.

Nagy figyelemmel és növekvő rosszkedvvel néztem meg Gyurcsány  interjúját, és mást se láttam, mint a DK diadaljelentését arról, hogy részben ők nem hibásak, részben ők a legerősebb párt az "ellenzékben", részben, ha valamit mégis rosszul tettek, az se baj, majd kijavítják.

És a felelősség elhárításán túl, még egy ennél is nagyobb baj van: senkinél nem látom, sem Donáthnál, sem Márki-Zay-nál, sem Gyurcsánynál, hogy azt megértették volna: 12 év, négy kétharmad, plusz ilyen diktatúraévek után, ez az ellenzék: nincs. Pontosabban van, de úgy van, hogy nincs. Mindegyik kicsit másként nincs, de nincs.És igen: nem lájkmeccseket kell nyerni, az könnyű, lehet bárkit (engem akár) elátkozni, szétgyűlölni, de attól még itt állunk egy eszelős diktatúra közepén, és már csak az antropológiai optimizmus élteti a reményt, hogy ezt az önkényuralmat le tudjuk váltani.

És ez rohadtul szomorú és keserves dolog, akármekkora fideszbérenc leszek itten (ismét) pillanatokon belül.