Nem számít, hogy ő maga és a vele egyetértők minek tekintik a cselekedetét: jogos harci akciónak, felszabadító küzdelemnek, vagy valami más név mögé bújtatják az ilyen nem e világi gonoszságot. Most pedig képzeld el, hogy ez az ember szabadon jár-kel a világban, te találkozol vele, esetleg veled egy helyiségben, a szomszéd asztalnál ül, netán kedvesen rád mosolyog, bemutatkozik neked. Csupán ennyitől neked is örökre véged van.

És a társai, akik nem vágták le a csecsemők fejét, csupán élve égették el őket? Na és akik beérték azzal, hogy a Gáza melletti Re’im kibuc mellett lekaszaboltak, kézigránáttal felrobbantottak 260 táncoló, ünneplő fiatalt? És mi legyen azokkal a szörnyetegekkel, akik a telefonjukkal felvették, miként gyilkolják meg áldozatukat, és a felvételt feltöltötték az áldozat vagy egy családtag facebookprofiljára? Sokan valóban így tudták meg, mi történt a férjükkel, feleségükkel, a gyerekükkel, nem egy esetben egyszerre mindegyikkel. Van, aki úgy gondolja, hogy ők is ehhez a világhoz tartoznak? Hogy őket is meg kell érteni? Tudom, sokan éppen így gondolják. A legnagyobb rémületemre, hallom, látom, olvasom őket.

A csatolt fotón egy 72 éves asszony ül két terrorista között. A férjét az elöl ülő lőtte le pár perccel korábban, őt pedig elhurcolták Gázába, ahol egy videó tanúsága szerint boldog ünneplők fogadták a zsákmányt. A fotó baloldalán a fiatal nő az elhurcolt asszony unokája, ő, mint aki maga is örökre meghalt, síron túli hangon számolt be a rettenetes eseményekről. A férfi a CNN műsorvezetője. Ő pedig látható zavarodottsággal tett egy észrevételt: a szerencsétlen asszony a Gázába vezető úton kénytelen volt a gyilkos derekába kapaszkodni, hogy ne essen le a motorról. Igaza volt, ez önmagában is maga az iszonyat. Az idős nő rokonait talán egy Auschwitzba menő vonat vitte a halálba, őt pedig most egy motorkerékpár. Nem remélem, hogy élve hagyják. És talán neki is jobb lenne a férje után menni, mint esetleg a rabtartói kezei között évekig sínylődni.

Erről a tömeges elembertelenedésről így írt a svájci Neue Zürcher Zeitung. „A nácik megpróbálták elrejteni ördögi ténykedésüket, mert valahol még bennük is ott volt a felismerés, hogy amit elkövetnek, az a kozmosz legmélyebb etikai rendje elleni bűncselekmény. De a palesztin terroristák ünneplik a nők megerőszakolását, az élő és halott zsidók megaláztatását, ünneplik a túszok arcán látható félelmet. És világszerte csodálják őket a hozzájuk hasonló pszichopata hajlamúak”.

Gáza, ahonnan Izrael minden féltétel nélkül kivonult 2005-ben, ma az utolsó megálló a pokol előtt. A mini városállam választáson hatalomra jutott urai szabadon, többféle út, jövő között választhattak az ott élőknek, és ők választottak. Ők, nem Izrael. Egy másodpercig nem érdekelte őket saját népük sorsa, a tekintélyes nemzetközi pénzsegélyeket nem az ő életük jobbítására fordították, helyette éjjel-nappal Izrael elpusztításának tervén dolgoznak. 2005 óta négy háborút robbantottak ki. Végül eljött 2023. október hetedike, reggel 6 óra. Akkor megnyitották a pokol kapuit, és az most remélhetően el is nyeli majd őket.

Megütközve olvasom a hazai sajtó „igazságcikkeit”, sokszor amúgy kiváló emberektől is. A már említett Neue Zürcher Zeitungnak is feltűnt ez a jelenség: „A nyugati média egyes szerkesztői úgy érzik, hogy az eseményeket tágabb kontextusba kell helyezni, és így a hamis egyensúly perverz tánca jelent meg a médiában. Hogyan csinálják? Úgy, hogy eltűntetik az elállatiasodásról szóló jelentéseket… Azzal kezdték, hogy kitöröltek olyan kifejezéseket, mint terrorista, gyilkos és erőszaktevő. A Hamász gyilkosai militánsok, harcosok, fegyveresek lettek… A média nagy része azt a hazugságot terjeszti, hogy az izraeliek és a Hamász terroristák egyformák. Nem, nincs egyenlőség a fény és a sötétség között. A Hamász nem tudhat békét kötni, mert a háború a lényegük. Csak egy megoldás van: az erősebb nyer”.

Az arab államok már réges rég véglegesen megoldhatták volna a „palesztin ügyet”, de eszük ágában sincs, Egyiptom még most sem nyitja meg határait a gázaiak előtt. Izrael meg úgy védekezik ahogy tud, ahogy képes rá. Egyedül cipeli az arab országok által cinikusan, közönyösen ledobott erkölcsi terheket.