„Kicsit felhúztam magam ma az OTP miatt. A történetem a következő:
Május végén kaptam egy sms-t az OTP-től, hogy mivel augusztusban lejár a kártyám, ellenőrizzem, biztos jó cím van-e megadva, mert fogják küldeni a következőt, blablabla. Még gondoltam is, milyen rendesek, hogy szólnak, sűrű költözéseim miatt sanszos, hogy régebbi cím szerepel náluk. Az OTP Direktben természetesen nem tudtam megnézni, így megváltoztatni sem, de tekintsünk el ettől a kis apróságtól így a 21. században.
Bementem egy közeli bankfiókba, meglepően gyorsan sorra kerültem, az ügyintéző szintén meglepően gyorsan megértette, mit akarok, beírta az új címemet, oszt jónapot.
Telt-múlt az idő, kártya nem jön.
Július 1-én írtam egy emailt az OTP ügyfélszolgálatának, hogy megadtam az új címemet, kártya sehol, pedig már mikor értesítettek, hogy új kártyát kapok. Az előző cserénél egyébként jóval a lejárat előtt megérkezett az új bankkártyám, erre emlékszem is.
Nem sokkal később megkaptam a választ, hogy ne aggódjak, van még idő. Ok, ők tudják. Augusztus elején bementem ügyet intézni egy másik fiókba, ahol biztos, ami biztos alapon rákérdeztem, milyen cím van feltüntetve náluk. A jó címet mondták be. Így, ennyi utánakérdezés után úgy döntöttem, nem foglalkozom ezzel, majd jön a kártya, meg amúgy sem ez a legfontosabb dolog momentán az életemben. Kicsit meg is feledkeztem a dologról.
Nos ma, szeptember 1-jén magamra kötöztem a kisfiamat, és útnak indultunk a közeli drogériába, hogy megvásároljam neki azt a több tonna pelenkát, amit elfogyaszt. A kasszánál kártya elő, PIN kód be, várakozás, mosolygás, stb, ajjajj, valami nem jó. Kártya ki, kártya be, PIN kód be, nézem a kiírást: KÁRTYA LEJÁRT.
A jó, hmmmppppfffrrrr édes anyátok, gondolom magamban. Kérdezi a pénztáros, hogy másik kártyám van-e (van, de azon egy kanyi sincs), vagy készpénzem van e. Általában egy megveszekedett vas sincs nálam, mert többnyire kártyával fizetek, a szolgáltatóknak pedig átutalok. Tök véletlenül volt nálam kivételesen egy 50 eurós, ami a pénztárcámban maradt dugiban, és szerencsére a pénztáros elfogadta.
Amikor hazaértem, egy laza mozdulattal beléptem a netbankomba, és a számlámon lévő összes pénzt szépen átutaltam a másik számlámra, holnap pedig beballagok a legközelebbi OTP-be, és felmondom a sunyiba a számlámat. Ezek után írok egy levelet nekik is, hadd örüljenek.
Merthogy miért is lettem feszült ettől az egésztől? Egyrészt, mint az az előzményekből látszik, elég sok energiát fektettem bele, hogy a kártyám jó helyre érkezzen, mert nyilván ha nem jó cím van megadva, akkor magamra vessek. Másrészt szerintem ez a történet ragyogóan leképezi az egész impotens balfék országot, és bemutatja, hogy miért nem jó itt élni. Ugyanis kb. minden területen ezt tapasztalod, csak mondjuk, szemben az állami szektorral, a szolgáltatóknál különösen allergiás vagyok erre a mentalitásra, ugyanis, ők belőlem/belőlünk élnek.
(Erre persze mondhatjuk, hogy de az állami alkalmazottakat meg a mi adónkból hizlalják, csak az a baj, hogy ott nem tudok átmenni a konkurenciához…)
És hozzátenném még, hogy nem vagyok bankellenes, (Igaz, nincs devizahitelem, de ezért cserébe nincs lakásom/házam, sem kocsim. Kapaszkodjanak meg, túl lehet élni), nem gondolom, hogy egy szabadkőműves összeesküvéses háttérhatalom irányítja a világot, élen a velejéig romlott bankárokkal. Azzal is tisztában vagyok, hogy szeretett kormányunknak köszönhetően ugrottak meg a banki költségek, és arra is emlékszem, hogy az ingyenes készpénzfelvétel egy rohadt nagy blöff a rezsim részéről. Egyébként szerintem nagyon kényelmes dolog otthonról átutalni, és így nincs is az, mint régen, hogy csúszok a befizetésekkel, mert basszus postára kéne mennem, de esik az eső, induljon el, akinek hat anyja van. Szóval én nem vagyok a robbantsuk fel a bankokat mozgalom hívője, de igenis rohadjon meg Csányi Sándor, meg az ügyintéző, meg aki a postázásért felelős. Ja, apropó, posta! Lehet azzal védekezni, hogy biztos ők szúrták el, és igen, a postán is elég nagy kupleráj tud lenni, de a mi kézbesítőnk még a párhetes kisgyereknek címzett levelet is kihozta, úgyhogy erről ennyit.
Szóval igen, rohadtul felhúztam magam ezen az apróságon, mert ha tök véletlenül nincs nálam az az 50 euró, akkor szépen ballaghatok haza, és pelenkázhatom a gyereket valami rongyba a Nagy Nemzeti Visszafejlődés nevében, mert hát ugye régen is jó volt az a kölöknek, nem? Ja, de, mint az ásd magad mozgalom…
Összegezve ezt az egészet, baromi jó lenne, ha a bankok – nevezetesen az OTP, a másik bankommal nem volt még rossz tapasztalatom, de ugye a biztos az csak a halál meg az adó – nem csak akkor nyalnák fényesre a seggemet, amikor befelé talicskázom hozzájuk a pénzt, hanem az után is foglalkoznának velem, az Ügyféllel, aki (még) nem akarja egy féltéglával bezúzni egyik fiók ablakát sem. Jó lenne bennünket megbecsülni, mert viszonylag kevesen vagyunk így ezzel az országban. Én minden esetre többet be nem teszem a lábamat hozzájuk, de szerintem még az utca túloldalára is átmegyek majd, nehogy egy elegáns mozdulattal leköpjem a portált.”
