A magyar és nemzetközi sajtót is bejárt urizálás kapcsán a miniszterelnök pusztán annyit tartott fontosnak megjegyezni:

"Nemcsak a magunk érdekében, bár mi is emberből vagyunk, nem csak a saját személyes becsületünk érdekében, bár az is fontos, hanem az ország érdekében. Tehát világossá kell tenni: ha valaki idesuhint, akkor arra számíthat, hogy olyan lesz a fogadj' Isten, amilyen az adjon Isten volt."

Mindezt a közmédiában nyilatkozva megfejelte azzal, hogy a kilátásba helyezett megtorlás nem az ő magánérdeke, hanem az egész országé. Hiszen ez az egész mi más lenne, mint a hazáért és Európáért folyó szent háború része? És ebben bizony "nem szoktunk adósak maradni! Nem akarok a nyavalygás hangján beszélni az EU-s választási kampányról, hanem inkább férfiasan. (...)  Bárcsak azt mondhatnám (...) az érdeklődőknek, hogy minden megvan védve, most már csak dolgozni kell és hátra lehet dőlni. De ez a csata, még nem dőlt el, ezt még meg kell harcolnunk".

Aki ebben a harcban lebuktatja a miniszterelnököt, az természetesen a nép ellensége.