Lázár Jánost pár éve a miniszterelnök szemelte ki az univerzális megoldó ember szerepére. E kinevezésben benne volt az önérdek, mert a kormány működtetésére a Varga-Navracsics páros nem bizonyult eléggé erősnek. Furcsa, hogy a VS.hu cikke szerint Orbán immár nosztalgiával gondol hű emberére, Varga Mihályra, akin a politikai megoldóember szerepe úgy állt, mint tehénen a gatya. Meg is szabadult tőle.

Ekkor jött Lázár, még 2014 előtt, és lett nagyhatalmú frakcióvezetőből gyakorlatilag kabinetfőnök. Sikeresen szívta el a maradék levegőt is Navracsics elől, miközben a mindig, minden ügyben Orbánra váró, Orbánra hivatkozó, Orbánra mutogató kormány megkapta Lázárt, aki döntött és intézkedett Orbán helyett is. Furcsa, hogy most a VS.hu cikkében erre is másként emlékezik Orbán, akit a kormányzás valójában nem érdekel. Csak az elefántcsonttoronyból szeret nagy, nemzeti problémákkal és világpolitikai játékossokkal játszani, mint üveggolyókkal játszó gyermekek a játszótéren.

De mostanra Orbán türelme elfogyott. Bár a kormányzás nem érdekli, de zavarja, hogy Lázár helyette dönt. Bár valójában ő terhelte agyon Lázárt, aki pedig bután a nyakába vett minden létező feladatot, és roskadt is össze mindezek alatt – ezek után Orbán panaszkodik a kormányzati működés és kommunikáció hiányosságaira.

A kormányzati kommunikáció szekerén valóban nagyon fordított Lázár azzal, hogy hétről hétre állta a sajtó kérdéseit. Miközben a fideszes kormánytagok csak menekülni szoktak mint Galla Miklós a híres tréfában, amikor kamerát látnak. Rogán Antal inkább megzsarol, lefizet, csak írják azt, amit ő akar. Lázár más módoszerrel dolgozott, a sajtó szerette, de mégis hibázott.

Mit rontott el? Azt a feloldhatatlan feszültséget, ami a Fidesz és Orbán által hazudott valóság és a való világ között feszül, nem tudta feldolgozni. Egyesek alkoholisták lesznek ilyenkor, mások csak betegek, valaki visszahúzódik, és valaki csak a zavarosban halászva ingatlan és mást lop ilyenkor.

Lázár inkább kritizált. Kritizált minisztert, kritizált futball-támogatást, kritizált fideszes politikustársat, és kritizálta önmagát. De a lényegen persze nem változtatott. Viszont kritizált, ami a Fideszben nem szokás. Persze Lázár kritizálta és fenyegette azt a Pokornit is, aki azt nem érdemelte meg, és kritizált mást is, aki csak elszenvedője volt fideszes nagypolitikusok korrupt kenyérharcának.

Így lett az orbáni feltétlen akarat mindentvivő végrehajtójából egy kifelé sodródó, sok sebet szerző, gyengülő politikus Lázár. Aki kritikus szavaival lehet, hogy már inkább az Orbán-utáni fideszes világ majdani hitelességét építi önmaga és társai számára („mi megmondtuk”). De mivel ahhoz gyáva és gyenge volt, hogy valódi alternatívát állítson, és ahhoz meg csak anyagilag és politikailag ellenérdekelt, hogy kiszálljon, így marad a sodródás, és az örlődés.

Lázár lojális már miért legyen a Rogán általi megalázása után, Orbán bukására pedig még várhat. Hiszen megbuktatni őt ő is gyáva volt. Orbán pedig most röhög rajta.

(oregharcos.blog.hu)