Én az igazán hányni való förtelmet és cinikus galádságot a politikai gerontofíliában és a politikai nekrofíliában látom.
Abban, ahogy a regnáló, önmagát úton-útfélen keresztényként becézgető hatalom, Istent és embert nem kímélve magáévá tesz, és puszta eszközként hasznosít, saját képére, kedvére és érdekeinek megfelelően idős, súlyosan beteg, kiszolgáltatott embereket, amint tette ezt Kertész Imrével, teszi most Törőcsik Marival, vagy amint tette és teszi ezt halála után Petri Györggyel.
Ha a fenti gazemberek netán mégis komolyan vennék saját kereszténységüket, akkor kezdhetik azon törni a fejüket, hogy a Pokol nyolcadik körének melyik bugyrába kerülnek majd, avagy esetleg létrejön számukra egy „interinfernális” bugyor, a hízelgők második, a szentségárulók harmadik, a csalók és nyerészkedők ötödik, a képmutatók hatodik, a tolvajok hetedik, a másokat becsapók nyolcadik, a viszályt szítók kilencedik és a hamisítók és hazugok tizedik bugyrából.
Ámen! (Omén!)
(kép: Orbán Törőcsik Mari vidéki otthonának ablakán bekukucskál az életmű Kossuth-díjjal)
