A választások előtt szűk egy esztendővel nyomát sem látni egyetlen politikai erőnek sem, amelyik eséllyel indulna harcba Magyarország vezetéséért. S ez messze nem azért van, mert a kormány kifogástalanul teljesít.

A Fidesz egészpályás, kisgömböc kommunikációja még véletlenül sem azt a célt szolgálja, hogy táborát növelje. A pártnak bőven elég lesz, ha a 2014-ben rájuk voksolóknak 80 százalékát megtartja, sőt, talán kevesebbel is beérnék. A lemorzsolódók ugyanis egyetlen ellenzéki erő mellé nem fognak odaállni, inkább otthon ülve várják meg az urnazárást.

Bármilyen hihetetlen, de a fővároson túl, a vidéki Magyarországon nagyon sokan egyáltalán nem látják tragikusnak az ország helyzetét. Mindezt elnagyolva és összességében értem. A médiapiac szinte totális megszerzése okán inkább a pozitív, semmint a negatív hírek jutnak el az emberekhez, s ez pont elég ahhoz, hogy legalábbis közönnyel – ha nem is támogatólag – figyeljék a kabinet teljesítményét. Aki pedig nem fejt ki érdeklődést, nem fog elmenni szavazni. S ez jó a Fidesznek.

Aki saját politikai oldalával nem tud megegyezni, az miként fogja képviselni az én érdekeimet? Ezt a faék egyszerűségű kérdést ugyanúgy fel fogja tenni a kisvárosi értelmiségi, a falusi kocsmáros és a földet művelő kisgazda – s nem kap rá autentikus választ. A részegen randalírozó LMP-s, a saját pártját meggyőzni nem képes Botka László , a kispárti szerepkörből az MSZP-t ekéző és Gyurcsány Ferencet erőltető DK szánalmas harcai, a Jobbik átláthatatlan metamorfózisa nem mutat kormányváltó erőt. Néha még szimpla erőt sem.

Az emberek jelen pillanatban nem képesek miniszterelnökként gondolni szinte senkire – Orbán Viktoron kívül. Neki közel nyolc év előnye van. A szavazóurna magányában ugyanis még a legesélyesebbnek tartott Vona Gáborról és a Jobbikról is el fog morfondírozni mindenki: vajon hogyan irányítaná az országot és egyáltalán kiket jelölne miniszternek egy olyan párt, amelyik nem rendelkezik jól kommunikálható, értelmiségi kirakatarcokkal. Aztán vállat von és behúzza Orbánt, inkább legyen a kisebbik rossz.

A kormányra leginkább veszélyes civilek megmozdulásai gyakorlatilag elhaltak. Az egyetlen értelmesnek tűnő, az olimpiaellenes kampánnyal szintet ugró Momentum degradálódott azóta, hogy vezetője diktátori tempóban, az asztalra könyökölve fenyegette az őt karikírozó sajtót. Ismét bebizonyosodott, hogy a mozgalom halála a párt. A vidéken egyébként is halott Momentumra egyre többen csak legyinteni fognak és gazdag ficsúrként fogják emlegetni a kérészéletű kezdeményezést, amely politikai értelemben csupán hónapokig jelentett alternatívát az optimistáknak.

S ez csak öt ok.

Egyre inkább valószínű, hogy hacsak Simicska nem robbant katartikus politikai bombát – nem olyat, amit Gyurcsány is beígért, majd elegánsan elhallgatott – akkor a Fideszre nézve a jelenlegi politikai kínálatból senki nem jelent veszélyt. Ez a kocka csupán akkor fordulhat, ha maga a Fidesz követ el olyasmit, amivel saját táborát fordítja maga ellen. Nos, ennek nagyjából annyi a valószínűsége, mint annak, hogy Gyurcsány Ferencből valaha Magyarország miniszterelnöke lesz.

(Herceg Sándor – polipraktika.blog.hu/kép: Breyer Gábor; a cikk a szerző véleményét tükrözi)