Hogyan áll most a magyar filmipar?

Jó filmek készülnek, elég film készül, a fejlesztések után színvonalasak, mind a közönség, mind a művészfilmek tekintetében. Nagy sikereket ért el a magyar film az utóbbi időkben, kezdve a Saul fiával, a Liza, a rókatündérrel, vagy a Balaton Method, hogy különlegeset is említsek, vagy akár a Horváth Lili rendezésében decemberben mozikba kerülő Szerdai gyerek, aminek társproducere vagyok.

Ez egy elsőfilmes rendező filmje, amatőr színészekkel, egy fiatal amatőr lány főszereplésével, és nagy sikert ért el Karlovy Varyban egy A kategóriás fesztiválon. Szóval jól haladunk, jól van a magyar film. Most készül Herendy Gábor Kincsem című szuperprodukciója, mi előkészítjük Kocsis Ági filmjét Éden címmel, Mundruczó Kornél szintén gyártás előtt áll, és még sorolhatnám.

Új erőre kapott?

Én inkább azt mondanám, hogy folytatódik a magyar film sikere, csak volt egy intervallum, egy kétéves kihagyás, amikor átálltunk egy másik rendszerre. Persze a régiben is születtek nagy filmek, mint az Üvegtigris-filmek, a Valami Amerika vagy az art műfajban Tarr, Fliegauf, Mundruczó, Kocsis Ági és Hajdú Szabi filmjei. Viszont ez az egész rendszer eladósodott, szükséges volt egy anyagi rendbetétel, és ez idő alatt tény, hogy nem készültek filmek. Most pedig, miután felállt az új rendszer, elkezdték finanszírozni a filmeket, és tulajdonképpen elkezdett megint működni tovább. Viszont most biztos alapokon nyugszik, kiszámíthatóbb és kevésbé kiszolgáltatott az esetleges külföldi koproducereknek, mint régen.

Mennyire lendítheti fel a Saul fia sikere a magyar filmipart?

Minden siker pozitívan hat vissza az egész filmiparra. Ha egy film ilyen fantasztikus nemzetközi sikereket ér el, mint a Saul fia, az felkelti az érdeklődést a többi magyar film iránt is.

Nem is olyan régen például volt egy fényes korszaka a román filmnek, amikor készült egy-két zseniális román alkotás, emiatt pedig az egész román filmipart nagy érdeklődés övezte éveken keresztül, ami talán még a mai napig is kitart. Így én személy szerint – bár sajnos nem a mi filmünk – borzasztóan örülök a Saul sikerének. És most kell ütni a vasat, amíg meleg! Biztos, hogy most figyelnek ránk.

Melyik filmed áll különösen közel a szívedhez?

Én minden filmhez érzelmileg kötődöm, azokhoz is, amikkel buktunk, így nem tudnék kiemelni egyet sem. Mindig arra koncentrálok, amin épp dolgozom. Iszonyatosan izgalmas, hogy Kocsis Ági új filmje, az Éden mikorra, hogyan áll össze.

Egy nagy nemzetközi koprodukciónak szánjuk, egy nagyon jó könyv, nagyon tehetséges női rendezővel, női főszereplővel, női producerrel és egy holland női társproducerrel. Persze a férjem (Kovács Gábor, filmproducer) is részt vesz benne, hiszen ő az igazi szakmai háttér, de ez a film erősen női vonalon indult el.

Férj és feleségként együtt dolgozni nem mindig lehet egyszerű. Vannak olykor konfliktusok?

Vannak hangos viták akár az irodában is, persze, de mi mindent kimondunk, semmit nem söprünk a szőnyeg alá. És ahol minden kimondásra kerül, ott értelemszerűen viták is vannak.

De mindig meg tudunk állapodni egy közös nevezőben. Egy filmünk sem készült el a másik beleegyezése nélkül, persze vannak olyan filmek, amikben például én nem veszek részt, csak Gábor csinálja, ilyen például az RTL Klub hamarosan bemutatásra kerülő vadonatúj sorozata. És van olyan, amiben én vagyok a hangsúlyosabb, mint az Éden.

De mindig, mindent megbeszélünk. Eleve én nem rendelkezek olyan szakmai tudással, mint ő, tehát érdemes rá hallgatnom. Együtt dolgozunk már több mint huszonkét éve, úgyhogy most már valószínűleg nem fogunk váltani másra. Mi ketten vagyunk a csomagban.

Szoktatok leülni filmet nézni csak úgy, szórakozásból?

Nagyon sokat szoktunk mozizni, inkább moziban, mint otthon nézünk filmeket. Viszont óhatatlan, hogy az ember ne szakmai szemmel nézzen. Minden filmet kielemzünk, megállapítjuk, hogy milyen büdzséből készülhetett, a szakmai szemünket nem tudjuk lecsukni. Úgyhogy nálunk egy romantikus mozizás is sokszor szakmázás.

Mi a kedvenc filmed, könyved?

Imádom az összes Haneke-filmet (Michael Haneke, osztrák filmrendező – szerk.), a Fehér szalagot és a Szerelmet kifejezetten. Nagyon szeretem Tarr Béla filmjeit is, ahhoz kapcsolódva imádom Krasznahorkai könyveit. Tulajdonképpen Tarr miatt kezdtem el őt olvasni, amiért nagyon hálás vagyok neki. Az utóbbi idők egyik kedvence pedig a Liza, a rókatündér. De nekem inkább korszakaim vannak, amikor imádok egy rendezőt, aztán jön egy másik.

Hogyan kell elképzelni Pataki Ági mindennapjait? Hogyan kapcsolódsz ki?

Hektikusan élek. Mindent csinálok, ami jólesik, vagyis inkább már csak olyat csinálok, ami jólesik.

(A beszélgetés további részét a vous.hu oldalán olvashatják)