Az 1953-ban született Póka Egon Benedek Máté Péter-díjas magyar basszusgitáros, zeneszerző volt, 1978-tól 1993-ig a Hobo Blues Band tagja, 1997-től 2009-ig a P. Mobil tagja, majd a Póka Egon Experience vezetője. Póka Egon a budapesti Kőbányai Zenei Stúdió művészeti szakképző iskola alapítója, igazgatója volt.

„Nem tudatosan választottam ezt a hivatást. Amikor annak idején leültettek szüleim a zongorához, és éveken keresztül szinte fel sem állhattam mellőle – igaz, hogy stabil alapot és hátteret kaptam a későbbi zenei létemhez – kötelességből, és nem szeretetből zenéltem. Amíg a többi gyerek kint játszhatott az utcán, nekem folyton gyakorolnom kellett. Jóval később kezdtem el komolyabban érdeklődni a zene, főként a beat, majd a rock iránt. Ekkor sem voltam azonban igazán tudatos, sodródtam az árral, a véletlen pedig úgy hozta, hogy megismerkedhettem többek között olyan kivételes művészekkel, mint Fogarasi János, Orszáczky Jackie, Horváth Charlie vagy Radics Béla. Egy rendkívüli ’galeribe’ csöppentem, ahová nem engedtek be akárkit” – idézte fel a kezdeteket egy interjúban, hozzátéve, hogy a Hobo Blues Banddel és P. Mobillal sosem érezték úgy, hogy épp rocktörténetet írnak, csak szerettek volna jó zenét játszani.

Tátrai Tiborral közösen jegyzik a Hobo Blues Band 1984-es Vadászat című albumának zenéjét, amely a magyar rocktörténet egyik legfontosabb lemeze.

"Nagyon jó időszaka volt ez a zenekarnak, Tátrai Tibivel közel voltunk egymáshoz, rengeteg időt töltöttünk együtt: egyrészt a koncertezéssel, másrészt volt a Rábánál egy háza, egy elvarázsolt kis ház az erdő közepén, ide jártunk le horgászni, itt fejeződött be a zeneszerzés része a dolognak. Hobótól megkaptuk a benne már régóta érlelődő szövegeket, rakosgatta egymásra az apró darabokat, ami aztán egy nagy koncept-lemezzé állt össze" – mesélte Póka a Nullahategynek.

A Hobo Blues Band előtt is ismert zenész volt, már 1970-ben a Metro együttesben játszott, majd az Olimpia, a Juventus, Tűzkerék zenekarok következtek.  A HBB tagjaként a Vadászt mellett olyan dalok fűződnek a nevéhez, mint a Középeurópai hobó blues II., a Kőbánya blues, a Hosszúlábú asszony, a Kopaszkutya, a Tetovált lány, a Moszkva tér blues.

Tagja volt a Visegrádi Négyek zenészei alkotta Visegrád Blues Band-nek, továbbá a P. Mobil együttesnek és a Póka Egon Experience triónak, a Magyar Atomnak és számos más formációnak.

A Kőbányai Zenei Stúdióban folyó munkáról, a zenetanításról ezt nyilatkozta néhány éve: "Titkos fogások nincsenek. A titkos fogás az, hogy rengeteget kell gyakorolni. Amit mi etalonnak, védendőnek tekintünk, az a rockzene, mert azt próbálják tűzzel-vassal eltaposni. A popzenét hagyják, abból virágzott ki minden… E stílus jegyeit próbáljuk meg átadni. A többi rajtuk múlik, hogy mennyire türelmesek, s hogy milyen tehetségük van hozzá. Van, akinek gyorsan megy, van, akinek nehezebben. A tehetség önmagában elég kevés, szorgalom is kell. Nehéz dolgunk van, mert a nagyon népszerű bandák közül fesztiválokon olyanok is fellépnek, amelyekre még a diákok is megjegyzik, hogy három akkordot nem tudnak lefogni rendesen… Mégis ott vannak, tombol a közönség, csak azért, mert szakadt nadrág van rajtuk, nagy terpeszben állnak, és lilára van festve a hajuk… Igen. De a gyerekek, akik nálunk tanulnak, többnyire tudják, hogy nem ez a cél."

(forrás: hvg.hu)