Most csak egy vonatkozásban szólnék a filmről. Nem oly rég még arról folyt a vita, hogy Pokorni Zoltán könnyei hitelesek voltak-e, avagy ócska ripacskodás volt részéről az egész. Ez a fantasztikus film erre a kérdésre is pontos válasszal szolgált.

Az utolsó jelenetek egyikében Pokorni könnyeivel küszködve, megremegtetett szájjal arról beszél, hogy rendbe fogja tenni a dolgot, hiszen egy gyilkos unokájaként, s a kerület vezetőjeként feladata, hogy ezekben a szimbolikus ügyekben is rendet tegyen.

Majd ezt követően, az önkormányzati ülésen, ahol a szobor sorsáról döntöttek, közvetlenül a szavazás előtt a következőket mondta (immár nem könnyezve, s nem is remegő szájjal): "Nem is tudom megítélni ezt a kérdést. Őszintén mondom, tehát nem látom tisztán. Éppen ezért abban a tekintetben, hogy hol legyen, maradjon vagy ne maradjon, én nem fogok szavazni." Ezúttal betartotta szavát: nem szavazott.

Összegezzük tehát:

1. Nem tudja megítélni igazán objektíven. (Mit is kellene itt "objektíven" megítélni? A nagypapát? A többi tömeggyilkost? A megalázottakat, megkínzottakat és meggyilkoltakat? Vagy Novák Elődöt és nácijait? És mit jelent az, hogy objektíven? Harag és részrehajlás nélkül? Sine ira et studio?)

2. Nem lát tisztán. (Vajon mi homályosítja el fenséges tekintetét? Mit nem lát tisztán ez a történelem szakot végzett figura? Vagy kiket nem lát tisztán? A vadállati gyilkosokat? A felkoncoltakat? Netán a "mocskos zsidókat" üvöltő masírozó szörnyetegeket?) Milyen szerencse, hogy azok, akik végül a szobor megmaradása mellett szavaztak, mind "tisztán" és "objektíven" láttak.

Viszont Pokorni Zoltán az egyik legaljasabb, legócskább, leggyávább és leghiteltelenebb alak, akit valaha is ismertem.

(kép: ma7.sk)