Már önmagában figyelemre méltó, hogy az új magyar kormány szuverenitásfogalma végre túljutott azon a sajátos politikai kartográfián, amelyben Brüsszel és Strasbourg évek óta fenyegető nagyításban szerepel, Moszkva viszont szinte kiesik a térképről.

Pedig Magyarország történelme bőséges eligazítást kínál e kérdésben. 1849-ben a cári Oroszország fegyverrel segített leverni a magyar szabadságharcot, 1956-ban a Szovjetunió tankokkal szemléltette, meddig terjedhet egy kisebb ország önrendelkezése, ha az ütközik a Kreml érdekeivel. Kevés nemzet kapott ilyen alapos, két évszázadon át tartó orosz nyelvű kurzust a szuverenitás természetéről.

Ezért tíz orosz diplomata kiutasításának van némi fogalomtörténeti bája is. Jean Bodin, a XVI. századi francia jog- és államelméleti gondolkodó, a modern szuverenitáselmélet egyik megalapozója aligha gondolta volna, hogy egyszer majd külön geopolitikai tájolásra szorul a fogalom. A szuverén állam legfőbb hatalma nála meglehetősen univerzális természetű volt. Az a gondolat, hogy érzékenysége égtájak szerint változzék, már az Orbán-rendszer sajátos elméleti innovációja.

Szijjártó Péter külpolitikájában Oroszország hosszú ideig szinte diplomáciai természetvédelmi területnek tűnt: különös gondossággal óvott övezet, ahol a magyar szuverenitás hagyományos reflexei feltűnően ritkán jelentkeztek. Orbán Viktor politikai nyelvében pedig a „szuverenitás” egyre inkább irányjelző szóvá vált: többnyire nyugat felé mutatott.

Ezért a mostani döntés örvendetes. Egyetlen konkrét aktus erejéig legalább kiderült, hogy a szuverenitásnak keleti iránya is van.

Bodin számára a szuverenitás elméleti fogalom volt. Magyarország számára 1849-ben és 1956-ban tapasztalati tény. Különös, hogy Moszkva vonatkozásában mégis ennyi idő kellett az emlékezet visszatéréséhez.