Például amikor azt mondja, hogy „a kereszténység mindig is nemzetben gondolkodott”, abban inkább az a röhejes, hogy saját hitvilágát nem ismeri, s önnön vallását ócska és lepusztult árucikként, afféle politikai kofaként próbálja kiárusítani a politika nagybani piacának egyik koszos kis standján az épp arra tévedő, mindenevő és mindent meggusztáló politikai kiskereskedők számára, termékét erősen leértékelve, összeömlesztve, ám kétségtelenül kedvező szezonáron.

Kereszténység és nacionalizmus vallási nonszensz, teljes önellentmondás.

A kereszténység lényege éppen az egyetemessége, az evangéliumi szellem univerzális üzenete, s a hit abszolút centruma, hogy tudniillik Jézus valamennyi emberért (mindenkiért) szenvedett mártírhalált. A mostani kulturkampfos időszakban megemlíteném, hogy Bismarck nacionalista kormánya épp azért fordult szembe a katolikus egyházzal, mert azt hazafiatlan erőnek tekintette, Róma „ötödik hadoszlopának”, vagyis egy nemzetközi központból irányított erőnek.

Magyarországon a keresztény-nemzetinek nevezett kurzus (ahol a keresztény „nemzsidót” jelentett) már más volt: politikai indíttatású „nemzeti kereszténység”-nek álcázott antiszemitizmus, amelyben a keresztény egyházak is nagy politikai elkötelezettségről tévén tanúbizonyságot, fegyelmezetten szavazták meg a zsidótörvényeket.

Semjén pedig olvassa el végre Pál apostolnak a Galatákhoz írott levelét, amelyben fellelheti: „Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.” (Gal 3,28).

Szóval nincs többé zsidó vagy görög – mondja Pál apostol.

Ostobák, politikai érdekemberek és lélekkufárok viszont akadnak, bőséggel.