Hogy miért? Igyekszem nagyon lassan, pontról-pontra elmagyarázni.

Adott egy jobboldali piackonform versenyorientált projekt, amely externális adottságnak veszi a mai választási rendszert, ahol csak egy másik túlerejű monolit erőnek van esélye leváltani a mai rendszert. Tehát az egyenlőtlen pálya ellenére is szilárdan hisz a versenyben és a győzelemben. Nem fog össze senkivel, mert nem akarja, hogy a korábbi vesztesekkel azonosítsák. A Tisza abban a meggyőződésben indul neki, hogy bekalkulálta a versenyhátrányt, és el kell hitetnie a választók többségével, hogy mindennek ellenére az ő vitorlájuk fogja be a legtöbb szelet.

Csakhogy a kedvezőtlen externáliák közé tartoznak a többi indulók is. Az pedig, hogy a nála esélytelenebbeket is ellenfélnek tekinti, már a saját stratégiai döntése. Úgy tűnik, a kockázatvállalásba be van kalkulálva az is, hogy mindennek ellenére sikerül a tisztességtelen előnyökkel és hátrányokkal rendelkező ÖSSZES versenytársat legyőznie.

Összefoglalva:

1. Senkivel se lépnek szövetségre (ebben áll a Tisza fő stratégiája), de mindenki más a kooperativitás jegyében lépjen le a pástról.

2. De mindegy is, mert úgyis legyőznek mindenkit. Nincs semmi, ami befolyásolná a döntéseikben, pusztán a még őket segítő népi elégedetlenségi hajtóerő, amelyre április 12-ig van szükség. Aztán a forradalom vagy győz, vagy nem, de mindkét esetben visszasüpped minden a szokásos passzivitásba.

3. Lényegében minden más politikai alternatív projekt haljon el annak árán, hogy egy olyan monolit erőhatalmi tényező tudja a főhatalmat megszerezni, amelynek belső szerkezetét, további politikai terveit kulisszák közé rejti, mert ezzel próbálja minimalizálni a támadási felületet.

Szóval ezek után az a csúnya vicc jut eszembe, hogy állítólag egy darabig létezett nácikkal szimpatizáló zsidó szervezet, amely a tömeggyűléseken olyan táblákat adott a tagok kezébe, amire az volt felírva, hogy "Heraus mit uns!".