Sajnos azonban közben több nyugati lap is megírta: Trump nem a megbecsülése kifejezéseképp telefonált oda Orbánnak, hanem kifejezetten azért, mert többen is megkérték: ugyan, próbálja már meg rávenni, hogy most már szálljon le Ukrajnáról, és ne vétózza folyamatosan az uniós belépését.

Mármost, ha ez kikerül a nyilvánosság elé, abból az állampolgárok semmiképp sem azt a következtetést fogják levonni, hogy Orbán valóban az, aminek a propagandistái állítják, vagyis hogy a legnépszerűbb, legtekintélyesebb politikus a világban. Akinek a megbecsültségéhez nem fér kétség. Mi több: még képesek azt gondolni, hogy amit a médiája folyamatosan sulykol, az a létező legnagyobb humbug.

Na ez csak igazán a „sto gyéláty?!” tipikus esete! Amire viszont senki nem tud egy igazán használható választ adni. Mert ugyan megtehetik-e, hogy azt állítják: ha udvariasan is, ám Orbán nagyon határozottan ellenállt, és visszautasította Trump kérését? Miközben persze folyamatosan az országa szuverenitására hivatkozott?!

Ez már csak azért sem merülhetett fel, mert hiszen tudnivaló, hogy Orbán két centisnél is kisebbre megy össze, minden, nála határozottabb kiállású személyiség közelségétől. Ezért ezt úgy körülbelül sem tudná előadni, de talán még utólag sem. Ezért ez a megoldás ugrott. Az pedig más szempontból elképzelhetetlen, hogy azt tegyék közzé: meghajolt az általa folyamatosan ócsárolt és lenézett Nyugat kívánalmai előtt. Hiszen ezzel nyilván magas labdát adnának az összes ellenségének.

Nem marad más hátra, mint az a nagyon egyszerű logikai megoldás, amely szerint ez a hívás egyáltalán nem is létezett. Melynek kapcsán azt is jól föl lehet fújni, hogy ez az egész szokás szerint csak egy "ráfogás", az aljas nyugati sajtó nevetséges mesterkedése, a minden ízében ártatlan magyar kormányfő ellen.

Ez náluk amúgy sem több jól megszokott rutineljárásnál, amit már ezerszer használtak, a legkülönfélébb formákban. Legutóbb például akkor, amikor kiderült: de bizony lehetséges olyasmi, hogy Orbánt nem minden magyarember szereti, csak azért, mert ő is, meg azok is magyarok. Bizony, vannak, akik a közös származásuk-identitásuk ellenére is kifejezetten szemben állnak vele, és ki akarják kergetni őt a magyar politikából, ahogy ezt például a liberális ellenzékiek is hangoztatják.

Nahát erre Orbán és stábja azt találta ki, hogy ha ez így van, akkor ezek az emberek egyszerűen nincsenek benne a magyarságban. Ami Kövér elnök szájából egészen pontosan úgy hangzott el, hogy ők „nem részei a nemzetnek”. Vagyis nem léteznek, mint magyarok. Nahát akkor most meg a Trump hívása sem létezik, mint kapcsolattartási forma, csak ezt most nem Kövér, hanem Szijjártó mondta ki. Na és?!

Ja, hogy közben valami zavar támadt az erőben, és a saját sajtójuk közt is akadt, aki valós hírként írt a trumpi hívásról?! Hát ez bizony nem valami szerencsés dolog, de ami megtörtént, megtörtént, bárkivel előfordulhat az ilyesmi.

Mindenesetre a jövőben majd jobban fognak figyelni, és időben tisztázzák a szolgáikkal, hogy mi az, ami létezhet, és mi, ami semmiképpen sem. És persze fordítva is: mi az, ami sohasem létezett, de most bele kell hazudniuk, a publikum képének közepébe. Egyszóval rájuk is fér a nagyobb koncentráltság!

Már csak azért is, mert közben azt tapasztalták: olykor mintha már maguk sem tudnák eldönteni, hogy az az ember ott, a dolgok tetején, aki mindezeket előírja nekik, tényleg létezik-e, egyáltalán. Nem lehet, hogy csupán ennek is csak odahazudja valaki a létét, ezzel a sok abszurditással együtt?

Hát pedig ha ez így megy tovább… mi lesz velük?!