Elsősorban anyagi okok miatt vettek el tőle bennünket, amit a mai törvények már nem tennének lehetővé. Nem kívánom semelyik gyereknek azt az érzést, amivel akkor szembesültem, amikor megjelentek a rendőrök óra közben a tanterem ajtajában és lekísértek a rendőrautóba.

1983. augusztus 10-én kerültem az Őrmezei Gyermekotthonba. Az ott töltött hat év alatt rengeteg erőszakkal találkoztam. A gyerekek közötti verések és a szexuális erőszak is része volt a mindennapoknak. De az sem volt ritka, hogy a nevelők vagy gyermekfelügyelők abuzálták a gyerekeket. Ilyenből többnyire alkalmi kapcsolatok alakultak ki, de volt olyan, amiből házasság lett. Sajnos napjainkban is pontosan így zajlanak ezek a dolgok és ennek a felelősségét is vállalnia kell valakiknek.

Semjén Zsolt azt nyilatkozta az Egyenes Beszédben, hogy nem ismeri a gyermekvédelmi világot és soha nem járt ilyen intézményben. Semjén Zsolt 1994 és 1998 között, illetve 2002-től országgyűlési képviselő és 2010-től miniszterelnök-helyettes. 2003 óta a KDNP elnöke. Megdöbbentő számomra, hogy a kereszténydemokraták elnökének ennyire nem jelent semmit a legelesettebbek világa. Ahogyan az is, hogy a 26 perces adásban sem szánt rájuk egy gondolatot sem. Pedig bőven lenne feladat.

A gyermekotthonok és a javítóintézetek világa most is szörnyű. A napi étkezési költségtől a gyermekfelügyelők bérén át az épületek állapotáig sok témát adhat az erre fogékonyak számára. Persze nem csak több pénzre van szüksége ennek az ágazatnak, hanem komoly módszertani változtatásokra is. Kötelezővé tenném az országgyűlési képviselők és a kormánytagok számára is, hogy személyesen ismerjék meg ezeket a terhelt intézményeket és az ott élő növendékeket, mielőtt elfogadják hazánk soron következő költségvetését. Akár már holnaptól szívesen befizetném egy ilyen intézménybe heti menüre a gyerekek mellé bármelyik nagyurat egy kis érzékenyítésre. Talán segítene megérteni ennek a létnek a természetét. Megértenék, hogy az ilyen körülmények között élő gyerekekre mennyire félelmetesen nehezedik a jövőjükkel kapcsolatos kilátástalanság. Ez a kilátástalanság az oka, hogy egy márkás sportcipőért gyakorlatilag bármit megtesznek ezek a gyerekek.

Nyilvánvalóan nem pedofil Semjén Zsolt és Osváth Zsolt sem. Ahogyan nem homoszexuális Vona Gábor sem. Alávaló és semmirekellő dolognak tartom, ha bárki politikai haszon reményében ilyet állít a politikai riválisairól vagy akár ezt sejteti, ezzel viccelődik.

A kegyelmi botrányt követően Orosz Anna lemondott országgyűlési képviselő és Újbuda városvezetése is jó ötletnek tartotta, hogy az áldozatok szenvedését kihasználva olyan politikai nyilatkozatot fogadjon el, amivel sütögetheti pecsenyéjét. Hozzászólásaimban szinte könyörögtem, hogy ne tegyék ezt, mert ennél sokkal mélyebb a probléma és többet érdemel. A nyilatkozat mögött lévő motivációjuk elfogathatatlan volt számomra, ezért nem is tudtam támogatni. Pedig nem volt soha kérdés számomra, hogy a kegyelem megadása több volt egy hibánál.

A „nagypolitika” közelében töltöttem az elmúlt 27 évet. Sokan ismerik a történetemet a döntéshozók közül, de még soha senki nem kérdezte meg, hogy hogyan tudnánk ezeknek a srácoknak az életét jobbá tenni, hogyan tudnánk biztosítani számukra azt, hogy az intézményekből kikerülésük után megállják a helyüket. Ezt őszintén sajnálom. 

A holnap még mindig tiszta, mert azt nem szennyezi a ma hazugsága.

Junghausz Rajmund, Újbuda fideszes önkormányzati képviselője