Humen: Hogyan és mikor kerültél tisztába saját melegségeddel?

Banach Nagy Milán: Nagyjából 13 évesen jöttem rá, hogy meleg vagyok, de csak 17-18 éves koromban sikerült elfogadnom annak ellenére, hogy a táncos múltam miatt – a Táncművészeti fősikolán a balettmesterem vállaltan meleg volt – nem volt szokatlan számomra a melegség. Mégis, amikor tudatosult bennem, kicsit megijedtem, hiszen tudtam, hogy ez egyfajta bélyeg is lehet.

A családod hogyan fogadta a coming outodat?

Az öcsém, aki egyben az ikertestvérem is, azonnal elfogadta a dolgot. A nővéremnek és a bátyámnak már kicsit nehezebben ment, de mára már elfogadták ők is. Édesapám utána két hétig nem szólt hozzám, ennyi idő kellett neki, hogy magában helyrerakja a dolgokat. Édesanyámnak kellett a legtöbb idő, de miután magában ő is lerendezte, hogy meleg vagyok, minden rendben volt. A páromat a családi eseményeken ugyanúgy kezelik, mint bármelyik testvéremét.

Elég ismert vagy a meleg világban, hiszen sok mindenben benne voltál/vagy, mint aktivista. Hogy kerültél kapcsolatba az aktivizmussal?

Amikor az előző, hosszú párkapcsolatom kezdett nem jól működni, valami pótlékot kerestem. Ekkor találkoztam a Melegség és Megismerés Programmal, aminek nagyjából 2 évig aktív óratartója voltam. Az MM révén megismertem a Szimpozion Egyesületet, majd ráakadtam az Atlasz Sportegyesületre is.

Hogy találtál rá pontosan az Atlaszra?

Pár barátommal rendszeresen eljártunk fallabdázni és azon gondolkodtunk, hogy jó lenne ezt szervezettebb formában művelni. Így elkezdtem keresgélni és akkor jött szembe az Atlasz. Nekik akkor még nem volt fallabda szakosztályuk, ezért írtam nekik, hogy mi szívesen megcsinálnánk.

Jók az információim, hogy te jelenleg nem csak egy lelkes sportolója vagy az Atlasznak?

Igen, jelenleg a harmadik évemet kezdem, mint a három ügyvivő egyike, előtte voltam szakosztályvezető is.

Mit érdemes tudni az Atlasz Sportegyesületről?

Ez egy hobbi sportegyesület. Mi nem profi sportolókat képzünk és nincs is nálunk kimondott élsportoló. Főleg meleg férfiak járnak hozzánk sportolni, de van pár hetero srác és néhány leszbikus lány is.

Ezek szerint nem diszkrimináltok, bárki mehet hozzátok?

Így van. Azt szoktuk mondani, hogy mi a heterókat is befogadjuk. (nevet)

A hetero férfiak nem szokták kényelmetlenül érezni magukat melegek között?

Azok a hetero srácok, akik rendszeresen járnak hozzánk – főleg úszni –, kifejezetten szeretik a társaságot, a közeget, a hangulatot.

Milyen rendezvényeitek, eseményeitek vannak?

Évente kétszer rendezünk tábort, amikor lemegyünk vidékre egy-egy hosszú hétvégére. Ott az edzéseken kívül mind együtt vagyunk, és így nagyon jól összekovácsolódunk. Minden évben megrendezzük az Atlasz Sportnapot, aminek egyre nagyobb a sikere. Régebben “Splash” néven nemzetközi multisport versenyt is szerveztünk, idén ezt már “Bang” néven folytatjuk. Egyelőre csupán fallabda versenyt szervezünk, de igyekszünk minden évben újabb sportágat bevonni a rendezvénybe.

Bejegyzett sportegyesületként mennyire tartanak benneteket számon?

Mivel mi nem profi, hanem hobbi sportegyesület vagyunk, a profiknak szóló versenyeken nem nagyon veszünk részt. Az Atlasz több sportszövetségnek is tagja és teljesen úgy kezelnek minket, mint bármely más egyesületet.

Vannak olyan versenyek, ahol az Atlasz színeiben indulnak sportolóitok?

Természetesen. Rendszeresen járunk külföldi sportrendezvényekre, amiken szép eredményeket szoktunk elérni. Úszásban a magyarokra jellemzően erősek vagyunk és sok érmet el szoktunk hozni. De – hogy kicsit dicsekedjek – legutóbb Prágában a fallabda C csoportban aranyérmes lettem.

Mi a helyzet a Eurogames-szel?

A budapesti Eurogames-en az Atlasz sportolói is képviseltették magukat, és külön öröm, hogy mi magyarok és Budapest lehetőséget kapott egy ilyen rendezvény megszervezésére. Az idei Eurogames-en is részt vesz néhány sportoló az Atlasz színeiben.

Személyes tapasztalatom, hogy egyre többen ismerik az Atlaszt és egyre többen járnak hozzátok. Te is így látod?

Én úgy látom, hogy régebben azt mondták: tollaslabdázok az Atlasznál. Ma már inkább talán azt, hogy atlaszos vagyok és tollaslabdázok. Talán az is számít, hogy az áraink elég kedvezőek és az Atlasz Törzskártya rendszer is nagyon jól működik.

Mik a legnépszerűbb sportágak nálatok?

Nagyon népszerű az úszás, valamint a tollaslabda, ami a melegek által nagyon kedvelt sportág. Emellett egyre többen fallabdáznak, ami valószínűleg annak is köszönhető, hogy felkapott és ma már nem olyan drága sportág.

Jelenleg az edzésekhez helyszíneket béreltek. Volt valaha bármi negatív vonzata annak, hogy alapvetően melegekhez szóltok?

Nem. Soha egyetlen egy helyszínen sem volt ez kérdés vagy téma. Soha nem mondtak azért vissza szerződést, mert melegek vagyunk. Ez még a táborok vidéki helyszíneinél sem probléma. Bár a nevünkből nem derül ki azonnal és mi sem hívjuk fel rá külön a figyelmet, de többszázezres szerződéseknél feltételezhetően utánanéznek a partnernek (ahogy mi is ezt tesszük).

Kicsit visszatérve rád. Az Atlasz mellett az egyéb aktivista tevékenységedet is folytatod?

A Szivárványcsaládokért Alapítványt csinálom két barátommal és a “Meleg férfiak, hideg diktatúrák” című dokumentumfilm foglal még el fontos helyet nálam pillanatnyilag. De ezek mellett az Atlasz a fő irány.

Te azon melegek közé tartozol, akik szerint fel kell vállalnunk magunkat?

Feltétlenül. Szerintem csak akkor lehet teljes életet élni, ha megélhetjük azt, akik valójában vagyunk. Meg kell tisztelnünk azzal a szüleinket, családunkat, barátainkat, hogy nem hazudunk nekik és elmondjuk az igazat még akkor is, ha ezt rosszul fogadják és esetleg negatív következményei lesznek.

Szerinted milyen a melegek helyzete jelenleg az országban?

Kétségtelenül van még hová fejlődnünk, de mi később is kezdtük el tanulni a toleranciát, mint bármely nyugati ország. Véleményem szerint sok meleg túlzottan felfújja és túlmisztifikálja a dolgokat, néha azt érzem, hogy a közösség már-már túl érzékeny és minden apróságra azonnal ugrik. Egy kis lassítás, több türelem a társadalom felé – szerintem – előremozdítaná azt, amiért harcolunk.

Mi a véleményed a Pride-ról?

A Pride-ra szükség van. Színesen, harsányan, zenével, kamionokkal. És nem baj, sőt jó, ha vannak merészen megjelenő srácok, transzvesztiták boában, leszbikusok, babakocsit toló hetero párok. Külön kiemelném azt, hogy a szervezőknek nagyon sok munkája és energiája van abban, hogy megszervezzék évről évre úgy, hogy folyamatos ellenszelük van még a melegek részéről is.

Az interjú végén mit mondanál záró gondolatként?

BNM: Talán azt, hogy nagyon szeretek a meleg közösség része lenni. Jó részt venni a közösség életében. Javaslom a még rejtőzködő melegeknek, hogy ne féljenek előbújni, mert sokkal jobb őszinteségben élni és tagja lenni ennek a közösségnek.

/Bámli Zoltán humenmagazin.hu/