Ókovács Szilveszter szerint a levél teljes tartalma vagy szemenszedett hazugság, teljesen téves értékítélet, vagy az opera- és balettvilág jelenével kapcsolatos kínzó ismerethiányról árulkodik.

„Mivel a levél teljes tartalma vagy szemen szedett hazugság, teljesen téves értékítélet, vagy az opera- és balettvilág jelenével kapcsolatos kínzó ismerethiányról árulkodik, így a keszonbetegség veszélye nélkül nem tudnék ennek részletes elemzésébe fogni” – fogalmazott az Indexnek Ókovács Szilveszter, reagálva Magyar Zene- és Táncművészek Szakszervezetének levelére.

Mint korábban beszámoltunk róla, Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete május 20-án tartott küldöttgyűlésén elfogadták annak a nyílt levélnek a szövegét, amelyben a résztvevők Ókovács Szilveszter a Magyar Állami Operaház főigazgatója vezetői megbízatásának azonnali felfüggesztését kérik a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős minisztertől.

 A Magyar Állami Operaház főigazgatója szerint a szakszervezet úgy fogalmazott meg súlyos állításokat az intézménnyel kapcsolatban, hogy előtte nem kérte ki az ő álláspontját, és nem próbálta meg ütköztetni a véleményeket.

Ókovács különösen élesen fogalmazott a szakszervezeti vezetőkkel kapcsolatban, akiket azzal vádolt, hogy távol kerültek az opera világának jelenlegi működésétől. Egyúttal jelezte azt is, hogy Tarr Zoltán számára húszoldalas összefoglalóval készülnek az Operaház helyzetéről, ugyanakkor nem terveznek vezetői szerződésbontásokat vagy jogi ellenlépéseket a szakszervezettel szemben.

A szakszervezet levelében kiemelte, hogy az Operaházban hosszú évek óta személyes indíttatású, minden szakmaiságot nélkülöző elbocsátások zajlanak Ókovács Szilveszter „kifejezett személyes döntései alapján”. A levél szerint a főigazgató a gazdasági célszerűségre és csoportos létszámleépítésre hivatkozva megszüntette valamennyi magánénekes, karmester, rendező és korrepetitor munkaviszonyban történő foglalkoztatását, miközben Magyarországon az Operaház jelentette a felsorolt előadóművészeti tevékenységek képviselőinek gyakorlatilag egyetlen tényleges foglalkoztatási helyszínét.

A főigazgató emellett „megszüntette a főrendező és más vezető előadóművészeti ágak munkaügyi pozícióit, felszámolva saját szakmai munkájának minden belső és külső kontrollját”, ezzel pedig „megteremtette az intézmény szakmai döntéseinek szubjektív alapját”. Úgy látják, hogy a főigazgató semmilyen együttműködést nem alakított ki a magyar zene- és táncművészet egyetemeivel, sőt foglalkoztatáspolitikájában az ott végzők rendszeresen hátrányt szenvedtek.

Mint írják, Ókovács Szilveszter „közel félszáz esetben az elbocsátás eszközét használta azokkal szemben, akik bármilyen véleményt mertek kifejezni”, „munkáltatói erőfölényével visszaélve igyekezett elüldözni azokat a művészeket, munkavállalókat, akik szakszervezeti tisztségviselőként képviselték a tagság érdekeit”. Ókovács „gyakorlatilag az összes munkaügyi pert elvesztette”, intézkedései mégis helyrehozhatatlan károkat okoztak az előadóművészek pályafutásában.

(kép: Ókovács Szilveszter és felesége; RTL)