|
|
|
|
|
| Tweet |
|
| |
|
|
|
Megtudhattuk tőle, hogy nem néz TV-t, nem olvas újságot, ő arról, hogy itthon mi történt, semmit nem tud és semmiért nem is felelős. Nem tud a gyűlöletkampányról, de ha volt, akkor azért a másik oldal legalább annyira felelős, ő pedig leginkább áldozata ennek. Nem tud a korrupcióról, a gyanús meggazdagodásokról, Mészárosról nem őt kell kérdezni, meg a többi oligarcháról sem, a Szőlő utcáról sem tud semmit, a kegyelmi botrány előtt ő is értetlenül áll. A felesége nehezen megmagyarázható évi félmilliárdos jövedelméről és üzletéről sincs érdemi információja. Arra sem tud válaszolni, hogy ezekben az ügyekben miért nem tájékozódott.
Igazságtalannak tartja, hogy a választók a lopás prizmáján keresztül ítélték meg a "kormány kiváló munkáját" (ezek szerint mégis tud arról, hogy volt lopás). Neveket persze nem mond. Gyakran szív vissza félmondatokat, újból nekirugaszkodik annak, amit mondani akar - nagyon egyértelmű a manipulációs szándék, erősen gondolkodik, hogy mit mondjon, végig taktikázik az interjú során.
A „kormány kiváló munkája" kapcsán is ki kell ábrándítanunk: az emberek legalább annyira arról mondtak véleményt, mint a kopásról, korrupcióról, fitogtató urizálásról. Például éppen az ő tevékenységéről is. Ha ott lett volna a pesti utcákon a választás éjszakáján, akkor hallotta volna a folyton felhangzó "Ruszkik haza" jelmondatot, ha figyelte volna a megszólaló közszereplőket, akiknek többsége éppen a Kelet és Nyugat közötti választás miatt támogatta az ellenzéket. Márpedig ezeket az aggodalmakat nem kis részben éppen Szijjártó Péter tevékenysége keltette.
Megjelenik az önsajnálat is a beszélgetésben: neki nagyon fáj, hogy oroszpártinak nevezik (a mellkasán virító Druzsba kitüntetést most igyekszik gondosan eltakarni szavaival), lehazaárulózzák, pedig ő mindig csak a magyar érdekeket képviselte. Már meg is sajnálnánk, ha nem jutna eszünkbe, hogy ő maga is, meg az egész Fidesz-masinéria kórusban ukránpártizott, hazaárulózott, ügynöközött éjjel-nappal mindenkit, akinek az övéktől eltérő véleménye volt. Egy egész hivatalt hoztak létre az ellenzéki politikusok, közéleti szereplők, újságírók, civilek vegzálására, lejáratására, hazaárulózására. Valahogy nem tudjuk átérezni az ő fájdalmát emiatt. Ha ez ellen akkor kikelt volna, akkor talán igen, de ő maga is tevékeny részese volt ennek a hazaárulózó gépezetnek.
Az oroszpártiságot azzal a könnyen cáfolható mantrával mentegeti, hogy mindez az olcsó orosz energia miatt történt. Egyrészt ez az energia nem is olcsó, amikor a kérdező ezzel szembesítette, akkor egy ellenőrizhetetlen állítással válaszolt, miszerint a szerződésen kívűl vásárolt energiát állítólag olcsón vették. Ez sem magyarázza a szervilis, vazallusi viszonyt, amit a Lavrovval folytatott telefonbeszélgetések lepleztek le, hiszen mások is vásároltak hasonló áron az oroszoktól és ők mégsem váltak csatlóssá.
A kérdező Fábián Tamás igazán elnéző és empatikus volt, nem szembesítette számos megmagyarázhatatlan ténnyel az „I am always at your disposal" Pétert: a háború kezdete óta 19 alkalommal járt Oroszországban, a beszélgetésekben segítséget kér, hogy indokolják meg az oroszok, miért vegyék le a szankcióról pl. a Dubajban bejegyzett orosz energiacéget, amikor lehazudta, hogy orosz hekkerek törtek be a minisztérium informatikai rendszerébe, amikor egyetlen orosz kémet sem utasítottak ki Budapestről, sőt egyszer sem kérették be az orosz nagykövetet stb.
Ez az interjú szánalmas vergődés volt, az elemi önreflexió teljes hiánya. Felmerül a kérdés, hogy miért kérte ezt a lehetőséget? Az ember azt gondolta, hogy itt egy őszinte szembenézésre kerül sor, ehelyett egy zavaros, a vele szemben megfogalmazott gyanút inkább megerősítő, mintsem eloszlató beszélgetést hallhattunk.
Egy feltűnő változás kétségtelenül volt: a korábban mindig arrogáns, agresszív, magabiztos Szijjártó helyett most egy defenzív, védekező, a kérdezővel szemben gyakran megengedő Szijjártóval találkozhattunk. Adjuk meg neki, hogy ennek a közel három órának ez az egyetlen pozitívuma.
A rinocérosz páncélzat, amit eddig viselt, kétségtelenül megsérült, de tulajdonosa még mindig nem jutott el oda, hogy az elmúlt időszak súlyos hibáival őszintén szembenézzen. Kár. Mert ez egy jó lehetőség lett volna számára is.
(Szent-Iványi István írása) |
|
|
|
|
|

