Az MTI azért tagadta meg a közlemény közzétételét, mert annak hangvételét „más emberi méltóságának, becsületének, jóhírnevének, magánéletének, magántitkának és személyes adatai védelméhez továbbá szellemi tulajdonjogához vagy üzleti titokhoz fűződő joga megsértésének” tekintette.

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a Mazsihisz és az MTI drámai módon nem érti az Orbán-kormány szándékát. Süketek párbeszéde. A Mazsihisz a zéró toleranciára hivatkozva holmi erkölcsi minimumot, valamint politikai tisztességet, becsületet és következetességet kérne számon a kormányon. Az MTI közleménye viszont a másik ember méltóságának, becsületének, jóhírnevének megsértéséről delirál, miközben Takaró Mihály és Döbrentei Kornél komoly munkával és energiával, saját maguk alakították önnön méltóságukat, becsületüket és jóhírnevüket olyanná, amilyenné, s nem a Mazsihisz gyúrta őket emilyenné. Másrészt miért képezne magántitkot vagy üzleti titkot az a tény, hogy mindketten antiszemiták, amikor antiszemitizmusukról józan ítélőképességük birtokában, szabad akaratukból, minden külső befolyástól mentesen, szakmányban tettek tanúbizonyságot.

Mindehhez képest míg az Orbán-kormány magasabb érdekekre fókuszálva, s a szavazatmaximalizálás reményében a két antiszemita kitüntetésével határozott és világos üzenetet kívánt eljuttatni minden antiszemita magyar választópolgár részére, azzal a tartalommal, hogy „Magyarország antiszemitái, egyesüljetek!” (nálunk és velünk), addig az MTI saját partikularitásába süppedve, s a haza távolabbi érdekeit szem elől tévesztve valamiféle személyhez fűződő jogokra hivatkozik, emberi méltóságra, jóhírnévre, magántitokra, üzleti titokra, adatvédelemre.

Továbbá az MTI, miközben megtagadta a Mazsihisz közleményének közzétételét, súlyosan megsértette a jó hírnévhez és az emberi méltósághoz való jogot, valamint becsületsértést és rágalmazást követett el. Ugyanis Takaró Mihály és Döbrentei Kornél eddigi munkásságával, ha többet nem is, de azt elérte, hogy méltán és teljes joggal, büszkén és emelt fővel viselhette az antiszemita címet, amitől most az MTI megfosztani igyekszik őket, azt a látszatot keltve, mintha nem is lennének antiszemiták, holott munkásságuk legmeghatározóbb részét, az antiszemitizmusukat még a hatalom is elismerésre méltónak találta. Miközben önerőből, antiszemitizmusuknak fáradhatatlanul hangot adva vívták ki bizonyos körök előtti jóhírnevüket, s alapozták meg ugyanezen körökön belül antiszemitizmusukból táplálkozó emberi méltóságukat, nem magántitokként kezelve büszke antiszemitizmusukat, s nem szamizdatban terjesztve antiszemitizmustól duzzadó nézeteiket, nem rejtőzködve, hanem nyíltan, emelt fővel, őszinte meggyőződéssel, ráadásul sokszor épp a kormány által támogatott írott és elektronikus médiában.

Az MTI rossz néven vette, hogy a két magas állami díjban részesített antiszemitát antiszemitának nevezte a Mazsihisz közleménye, jóllehet maguk a díjazottak nem tiltakoztak a számtalan helyen megjelent hasonló minősítések miatt, hanem az antiszemita jelzőt őszintén, minden alakoskodás nélkül, büszkén tudomásul vették. Ezért feltétlen tisztelet illeti őket, hiszen – mint az köztudott – még Adolf Eichmann is a jeruzsálemi per során határozottan visszautasította és öntudatosan kikérte magának, hogy ő antiszemita lenne.

Vagyis meglátásom szerint Takarónak és Döbrenteinek közösen kellene tiltakoznia az MTI-nél, ahol a túlbuzgó vezetés becsületsértést követett el, megfosztva őket antiszemita hírnevüktől, sokak által pont ezért nagyra tartott emberségüktől és kétségbe vonta magas állami díjra méltónak ítélt antiszemita munkásságuk egészét. Ha volna igazság, mindezért a bíróság elmarasztalhatná az MTI-t jó hírnév megsértése, becsületsértés és rágalmazás címén.