„Nem tudom, hogy mi a bűnöm. Amennyiben az, hogy az új dalom autentikus hangzású és népzenei elemeket tartalmaz, akkor vállalom. Ez a múltam és végre újra a jelenem. Ez vagyok én. Amennyiben az, hogy ’magyarkodom’, mert van a klipemben Dunakanyar, csipke és néptánc, hát azt is vállalom” – írta, de azt is kifejtette, leginkább az zavarja, amin emiatt a családja keresztülmegy.

„Nem kérem, és főleg nem várom el, hogy megértsétek, miért fontos nekem a hitem, vagy az Eucharisztikus Kongresszuson való részvétel. Nem ártok vele senkinek, úgyhogy egyszerűen csak arra kérek mindenkit: ne bántson azért, mert keresztény vagyok, ne szidjon azért, mert felvállalom a vallásom, egyszerűen csak mondja/gondolja azt, hogy „de jó neki!”, vagy menjen tovább!” – zárta gondolatait.

Tóth Gabi énekesnő a Család.hu nevű, kormányzati oldalon vezet blogot, és itt vasárnap este, nem sokkal Ferenc pápa miséjét felvezető fellépése után friss bejegyzést jelentetett meg „Fáj...” címmel. Ebben arról beszél, hogy rengetegen kritizálták az elmúlt hetekben – a kritikákat többek között Puzsér Róbert is hangoztatta, illetve Lakatos Márk foglalta össze a 168-nak. Tóth Gabi azzal kezdi bejegyzését, hogy úgy gondolja, álszentség lenne tőle nem reagálni a vele kapcsolatos negatív véleményekre: „álszentség lenne részemről, ha elmennék amellett, ami az elmúlt pár hétben történt/történik velem. Ráadásul annyian kérdezik, miként viselem, ahogy emberek ítélkeznek, hogy megállás nélkül gyaláznak, bántanak engem, a családomat és már a körülöttem lévő embereket, barátaimat is, hogy most úgy éreztem, el kell mesélnem, miként élem meg az elmúlt időszak eseményeit.”

 „Én a hitemmel, az új klipemmel, az öltözködési stílusommal, a hajviseletemmel úgy gondolom, nem ártok senkinek, ennek ellenére olyan indulatokat váltok ki emberekből, ami teljesen érthetetlen és elfogadhatatlan. Nő vagyok. Valakinek a lánya, a testvére, a felesége, az anyukája, vagy barátja. Egy nő, aki sokáig kereste a helyét, aki próbálta kitalálni, miért érkezett erre a világra és próbált megfelelni vélt vagy valós elvárásoknak. Nő, aki követett el hibákat és vélhetően még fog is, hiszen emberből van. Igen, „kedves” engem ócsároló, tökéletes, elfogadó, mindent (is) jobban tudó embertársaim… én is emberből vagyok. Vannak érzéseim. Ha úgy vesszük, jól végeztétek a küldetéseteket, mert most nagyon rosszul érzem magam, nagyon fáj ez a rengeteg támadás.”

Miután az énekesnő részletezi, hogy családtagjai is milyen nehéz helyzetbe kerültek amiatt, hogy ő ennyit szerepelt az utóbbi időben a médiában, és nem mindig pozitív hangnemben, kislányát is említi, majd hozzáteszi, hogy fizikailag belebetegedett a sok bántásba: „és akiért nem csak fáj, de megszakad a szívem, az a kislányom, aki semmiről nem tehet, aki tiszta, ártatlan kis angyal, és már most azzal kell szembesülnie, hogy anya gyakran sír, mert éppen elolvasott valamit, amit nem kellett volna, és amiben olyan igazságtalan bántás érte, amitől úgy érzi, hogy leforrázták és a szavak szinte belevágnak a húsába. Egy hét alatt szó szerint belebetegedtem abba a negatív energiahullámba, ami a nyakamba zúdult és ágynak dőltem. Olyan érdekes, de most szembesültem vele, hogy milyen igaz a mondás, miszerint valaki torkig van. A torkom kezdett fájni, de tudtam, hogy most nem fájhat, hiszen pár napon belül volt a nővéremmel közös koncertem. Természetesen azonnal elmentem tesztet csináltatni, ami szerencsére negatív lett, de a fájdalom a torkomban csak nem enyhült, és időközben be is rekedtem.”

Ezek után Tóth Gabi több bekezdésben emlékszik vissza a múltjára, amint azt korábbi blogbejegyzésében is tette, amelyben említette, hogy bár nincs meg az érettségi bizonyítványa, igyekszik úgy élni, hogy példakép lehessen. Az énekesnő végkövetkeztetése most a következő: „nem kérem, és főleg nem várom el, hogy megértsétek, miért fontos nekem a hitem, vagy az Eucharisztikus Kongresszuson való részvétel. Nem ártok vele senkinek, úgyhogy egyszerűen csak arra kérek mindenkit: ne bántson azért, mert keresztény vagyok, ne szidjon azért, mert felvállalom a vallásom, egyszerűen csak mondja/gondolja azt, hogy „de jó neki!”, vagy menjen tovább!”