Nincs mit ezen szépíteni, és a magyarországi belpolitikai küzdelmek mindent felülíró törésvonala ez: hazánkat az európai világból kivezető maffiahatalmat mindenáron és bármilyen eszközzel le kell tudni győzni, megfosztani hatalmuktól, vagyonuktól és vezető személyiségeit személyi szabadságuktól is!

Nincs harmadik út: vagy Orbán maffiahatalmát támogatod vagy az ellen harcolsz!

Sajnos teljesen érthető, hogy Magyarországon és Szlovákiában a közélet demokratikus térfele még mindig nem tért magához abból a sokkból, amit Szijjártó Péter, a magyar maffiaállam „külügyminisztere" és Robert Fico szlovák miniszterelnök vizuális látványa okozott keleti diktátorok, tömeggyilkosok társaságában.

A dolog külön pikantériája, hogy Kínában a második világháború győzelmét ünneplik egy olyan kontextusban, ahol a hivatalos kínai propaganda Pekingnek tulajdonítja a nagy világégés lezárásának 80. évfordulóján a győzelmet, míg az Egyesült Államok és szövetségesei döntő szerepét kiradírozták a kínai történelemtankönyvekből.

Hát nem különös?

Hitler két utolsó csatlósa, Tiso és Horthy utódai, Fico és Szijjártó/Orbán, azon történelemhamisítók mellett menetel, akik kiradírozzák, meghamisítják a második világháborús győzelmet elérő szövetségesek szerepét, és ma, az egykori náci világ megsemmisítői, legyőzői által teremtett békeprojekt, az Európai Unió ellen politizálnak, létét támadják.

Sajnos, történelmi perspektívából nézve a magyar és a szlovák politika hivatalos reprezentánsai önazonosak, és ahogy egykor, a 20. században az utolsó előtti puskagolyóig kitartottak a náci diktátor mellett, ma, a 21. század diktátorai mellett találták meg újra helyüket.

Demokratikus gondolkodású magyar, és az egyesült európai projekt polgáraként ebbe soha nem fogok beletörődni. És azt is tudom, hogy rengeteg demokratikus gondolkodású szlovák barátom is hasonlóan gondolja, ezért aztán ezt a harcot nekünk, nem digitálisan, hanem otthon, a valóságban, Magyarországon és Szlovákiában kell megnyerni!

(forrás: Csehszlovák Kém blog)