Hogyan látjuk a dolgokat ma kicsit tisztább fejjel? Mi történt és miért történt, miért történhetett úgy ahogy.

A Fidesz és a DK képviselői együtt szavaztak igennel, szembemenve a lakosság akaratával. A többi ellenzéki képviselő nemmel voksolt, majd kilépett a koalícióból – ezzel az ellenzéki együttműködés felbomlott.

Néhányan azt mondják: „legalább kap a kerület valamit, amit kármentésre lehet fordítani.” De három lakossági fórum, aláírásgyűjtés és számtalan megszólalás után világos: a lakók elsöprő többsége nem kért ebből a megállapodásból. A közösség azt kérte, hogy az önkormányzat álljon ellen – még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy végül semmit sem kapunk.

Ez különösen igaz a Szilas park lakóira. Őket nem évek múlva fogja érinteni a beruházás – őket már most is érinti. A munkagépek dolgoznak, reggel estig még a hétvégéken is. A zaj és porszennyezés már elkezdődött. És jogilag akár éjszaka is folytatódhat. Mégsem találkoztunk egyetlen szilasparki lakóval sem, aki azt mondta volna: „fogadjuk el a pénzt, mert az biztos.” Mindenki az ellenállást támogatta.

A polgármester és a DK képviselői mégis minden lehetséges módon a megállapodás mellett agitáltak. Pedig időhúzásra lett volna lehetőség – fél év csúszás, amely alatt lezajlanak a választások, és új politikai helyzet állhatott volna elő. Ennek ellenére döntöttek. És ezzel végleg elutasították a lakosság képviseletét.

A Fidesz döntése parancsra történt – ezt senki nem vitatja, itt nincs mit megfejteni. De a DK-s képviselők miért szavaztak így? Miért vállalták be a frakciószakadást és azt is, hogy a közkeletű vád a kékfideszről bizonyosságot nyert…?

1. Mert öntelten úgy gondolják, jobban tudják, mi kell a lakosságnak, mint maguk a lakók? Ez a hozzáállás mélyen sértő. Atyáskodó, lekezelő, mintha nem felnőtt emberek lennénk, hanem gyerekek, akik nem látják át a saját érdekeiket. Pedig a lakosság világosan, többször, egyértelműen kifejezte az akaratát. Nem kért ebből a megállapodásból. Mégis úgy döntöttek helyettünk, mintha mi nem lennénk képesek felelősen gondolkodni a saját jövőnkről.

2. Mert nem értették meg a helyzet súlyát? Nem fogták fel, hogy az 1,7 milliárd forint, amit most „biztosan megkapunk”, valójában aprópénz ahhoz képest, amit elveszítünk? Ez a beruházás emberek ezreinek életminőségét rontja, egészségét veszélyezteti, lakásainak értékét csökkenti. És mindezt nem valamikor a távoli jövőben – hanem már most, napról napra. A döntésük azt mutatja: nem látták át, hogy mi forog kockán. Vagy nem akarták látni.

3. Végül nem lehet elmenni a korrupció lehetőségének kérdése mellett sem. A döntés annyira ésszerűtlen és annyira erőszakosan vitték keresztül, hogy sokakban óhatatlanul felmerült: vajon valóban kizárólag a kerület érdekei vezették-e a döntéshozókat? Természetesen nem állítjuk, hogy bármiféle törvénytelenség történt volna.  De a körülmények, a döntés időzítése, a lakossági akarat teljes figyelmen kívül hagyása és a politikai következmények tudatos vállalása olyan kérdéseket vetnek fel, amelyekre a XV. kerület szavazópolgárai joggal várják a választ.

A bizalom szertefoszlott. És ha a döntéshozók nem hajlandók átláthatóan és őszintén beszélni a motivációikról, már pedig nem hajlandók, akkor ne csodálkozzanak, ha a közösség más magyarázatokat keres. Bárhogy történt annyi bizonyos, ez a döntés fáj. De nem tör meg minket. Mert nemcsak a beruházásról szól – hanem arról is, hogy kik vagyunk mi ebben a kerületben. Felnőtt, felelős állampolgárok, akiknek a szava számít? Vagy csak statiszták egy előre lejátszott darabban?

Mi nem adjuk fel. A közösség hangja nem halkul el – csak új utat keres. Mert ez a kerület a miénk. És nem felejtünk.

Mentsük meg Újpalotát FB-csoport