Mint lapunk is beszámolt róla, a Sierra Leonében dolgozó önkéntes augusztusban, az első brit állampolgárként kapta meg a veszélyes betegséget augusztus végén. Nemcsak az Egyesült Királyságban, hanem az egész világban ünnepelték amikor szeptember 3-án, gyógyultan hagyta el a Royal Free londoni kórházat. Akkor azt nyilatkozta, hogy amint lehet, újra visszamegy betegeket ápolni. Utazását azonban el kellett halasztania néhány héttel, hiszen ki kellett várnia új útlevele elkészültét is: a régit ugyanis a többi fertőzött holmijával együtt elégették.
Október közepétől azonban újra Sierra Leonéban van, a Freetown-beli Connaught kórházban. Bár sikeres gyógyulása után többé nem fertőződhet meg, továbbra is része van emberpróbáló helyzetekben. Egy átlagos napon ugyanis akár több mint tíz halálesetnek is szemtanúja lehet, az áldozatok között pedig sok a kisgyerek is. Döntését azonban továbbra sem bánta meg, hiszen úgy érzi, itt valóban szükség van rá, van értelme a munkájának - nyilatkozta a
Guardiannak.
Ezt vallja főnöke, a spanyol származású dr. Marta Lado, meg a világ többi tájáról összesereglett önkéntes is, akik szintén életüket kockáztatják, hogy megfékezzék a járványt és segítsenek az elmaradott afrikai ország lakóin. Noha a győzelem messze van - a járvány már több mint 9000 áldozatot követelt Afrikában - az eleinte kilátástalannak tűnő erőfeszítések apránként kezdenek megtérülni.
A küzdelem szinte emberfeletti. A hampsteadi Royal Free kórházban a világ legjobb epdemológusai ápolták Pooleyt, a legjobban felszerelt kórteremben. Afrikában egész más a helyzet. Amikor a járvány kitörésekor a Kenema kórházban Pooley elkezdte a karítatív munkát, a betegeknek még takaróik sem voltak, a padlót és a falakat vér és hányás borította. Mára jobban felszerelt kórházak is nyíltak, legutóbb Kerry Town-ban, brit segítséggel egy száz ágyas, korszerűnek mondható intézmény. Sajnálatos módon azonban a betegek száma még így is nagyságrendekkel magasabb, mint azoké, akik kezelik őket, viszont a korszerűbb, higiénikusabb körülmények között ápoltak a korábbinál nagyobb arányban maradnak is életben.
Poolyék akkor a legboldogabbak, amikor gyerek-pácienseiket is megmenthetik. Más gyógyult betegek, pl: Douda Fullah, akit Pooley gondozott amíg kritikus állapotban volt, csatlakoznak az önkéntesekhez. A 24 éves fiatalember tragikus története nemrég
bejárta a világot. Annak ellenére, hogy túlélte az ebolát, Doudát nem kímélte a sors: családtagjai egy részét elvítte a járvány, így neki kell 15 árván maradt rokongyerekről gondoskodnia. Ráadásul falujukból is elűzték őket, mert a tudatlan helybéliek attól tartottak, továbbra is terjesztik a betegséget.
kiss
