A Dél-budai HÉV vonalcsoportot 1962 december 31-én szüntették meg és 1963 január elsején már villamosok léptek a zöld szerelvények helyébe. Nem sokkal ezután a HÉV-kocsik egy része visszatért ide, de már sárgára lettek átfestve és csupán a budapesti villamosok esetében, az akkor még szokatlan dupla-ülések és az utastéri csomagtartók emlékeztették az utasokat arra, hogy tulajdonképpen HÉV-kocsikon utaznak. Az üzemmód-váltásnak voltak kedvezőtlen velejárói is, bár a villamosok sűrűbben jártak a HÉV-eknél, de a többségében fűtött kocsik helyett onnantól kezdve, nem ritkán háromnegyedórás utakat kellett végigfagyoskodniuk az utasoknak. De kezdjük az elején!

A Budapest-Budafoki  Helyiérdekű Villamos Vasút legelőször a Gellért tér és mint nevéből is adódik Budafok között járt, a vonalat 1899 szeptember 20-án nyitották meg. A környéken a villamosforgalom a Szabadság (akkor Ferencz József) híd megnyitásával épült ki. A városi villamosok a Kelenföldi pályaudvarhoz közlekedtek, míg a HÉV szerelvényei – peage rendszerben – a mai Móricz Zsigmond körtérig ugyanazokon a vágányokon, de másik felsővezetékből vételezett árammal közösen jártak. Persze a körtér még nem létezett és a Bartók Béla utat is Fehérvári útnak hívták. Ez a HÉV-vonal azonban nagyon városi jellegű volt, Budafokig összesen 21 megállóhelyet érintett.

A későbbiekben is  először a HÉV vonal terjeszkedésével bővült a térség közlekedési ellátottsága, 1909-ben Budafokról Kistétényen (ma Budatétény) át Nagytétényig hosszabbították meg a fővonalat, egyvágányos megoldással. Ehhez képest luxusnak számított az 1914-ben kétvágányosra megépített mellékvonal, amely Budafok határában - ott, ahol ma a villamosok - ágazott el Kamaraerdő – Budaörs – Törökbálint felé. Kamaraerdőnél egy hurokforduló is készült a Budapestről csak idáig közlekedő szerelvényeknek. A második vágányt Kamaraerdő és Törökbálint között 1945-ben azért kellett felbontani, hogy a jobban igénybevett budafoki vonalon elháríthassák a háborús károkat. Egyébként sem volt a forgalom errefelé olyan sűrű, hogy az egyvágányosra csonkított pályaszakasz nagyobb fennakadásokat okozott volna. Az itteni elővárosi vonalakat 1917-ben vette át elődjétől a HÉV.

A Fehérvári úti gyártelepek egyre bővülő munkásserege miatt előbb az Albertfalva kitérőig, majd a Budafok, Forgalmi-telepig villamosjáratot szerveztek, így még hosszabb lett a HÉV és a villamos által közösen használt szakasz.

Lényeges változást hozott 1942. december 26-án a HÉV belső végpontjának a Gellért térről a körtérre való áthelyezése, ahol azt a kör alakú üzemi épületet kerülték meg a szerelvények, amelyiket nemrég újítottak fel. A fordulóban három sínpárra érkeztek a HÉV-ek és kettőről indultak, így ki tudták egymást kerülni, és jobban be tudták tartani a menetrendet. A HÉV-szerelvények nagy általánosságban három és négy kocsiból álltak, például az 1928-ban vásárolt 10 hét-páholyos, négytengelyes pótkocsit eleve a nagytétényi vonalra szánták, amelyeket a két tengelyes motorkocsi húzott. Az így összeállított öt vonat, egészen a HÉV megszűnéséig közlekedett. A Budaörsig, Törökbálintig, Budatétényig és Budafokig közlekedő szerelvényeket más típusú kocsikból állították össze.  Érdekesség volt, hogy a kisebb íveket is tartalmazó nagytétényi vonalon jártak a hosszabb építésű kocsik, míg az egészen rövid járművek a kevésbé fordulékony törökbálinti vonalon szaladtak. Ez utóbbiak rendkívül hasonlítottak a villamosokra, látszólag csak abban különböztek, hogy zöldszínűek, azonban a vezérlő kocsiban sokkal erősebb motor gondoskodott a külterületeken való gyorsabb haladásra. A nagytétényi vonal végpontján a motorkocsi körbejárta a szerelvényét és így váltott irányt a vonat. A HÉV sínpárja keresztülhaladt a település főutcájának azon a részén is, ahol az kanyarban ma is elkeskenyedik.

Később, mikor már villamos váltotta fel a HÉV-et, egy rövid ideig még meghagyták ezt a körbejárhatóságot biztosító végállomást. Ezért láthattak Nagytétényben is motor és egy pótkocsiból álló villamost, de nem sokkal később megszüntették ezt a szakaszt és a Kastély múzeumhoz vezető utca torkolatáig, mintegy 200 méternyivel visszacsonkították a pályát és ikerkocsis villamosokat közlekedtettek a vonalon. Még a HÉV üzeme idején Budafokról előbb a József Attila utcáig, majd a Budatétény Kultúr-parkig, ami egy mezőgazdasági kert volt, megépült a második vágány. A továbbra is egyvágányúnak megmaradt szakaszon Baross Gábor telepnél és a Diósároknál volt kitérési lehetőség. Szolgálati hely Budatétényben és Baross telepen működött.

Később a nagytétényi villamosok csak Budafok, Varga Jenő - ma Városház - tértől indultak, sőt idővel az ikerkocsik helyett egyedüli motorkocsit járattak itt. A kényszerű átszállás és várakozás miatt a villamosok utasai egyre fogyatkoztak, amelyben nagy szerepe volt az átszállás nélkül és sokkal gyorsabban járó párhuzamos buszoknak és a BKV rendkívül buta díjpolitikájának is. (A Körtér és Nagytétény között a villamos kétszer többe került a busznál.) A kegyelemdöfést az is megadta ennek a villamosvonalnak, hogy a Budafoki emelkedőnél az egyik sínpár – a szűk hely miatt – szembemenet a közúti forgalommal, annak szabályos sávjában.

A dél-budai HÉV-ek abban is hasonlítottak a villamosokra, hogy viszonylatjelzésekkel közlekedtek: a Móricz Zsigmond körtértől Budatéténybe a „B”, Nagytéténybe, az „N”, Budaörsre az „O”, míg Törökbálintra a „T” jelű járt.

Mint már említettük, a törökbálinti vonalon is 1962 legvégén szűnt meg a HÉV-forgalom, az azt felváltó villamos a Móricz Zsigmond körtértől már csak Budaörsön a Baross utca és a Marx Károly út sarkáig közlekedett. A megszűntetett Budaörs-törökbálinti szakaszt a 88-as és a 140-es autóbuszokkal pótolták. Ez volt az egyetlen eset, hogy Nagy-Budapest határát átlépte egy sárga közúti villamos. Azonban ez az állapot nem tartott sokáig, mert csakhamar elkészül a budaörsi MÁV-állomás közelében egy új hurokvégállomás és körülbelül majdnem egy kilométernyi új pályaszakasz. Innentől kezdve a villamosok idáig jártak. A hurokfordulóra a villamosok motorkocsi és egy illetve két pótkocsiból összeállított szerelvényei miatt volt szűkség.

Az eredeti HÉV-vonal kétszer is keresztezte volna az akkor épülő M7-es autópályát és a tervezők túl drágának ítélték meg ennyi felül vagy aluljáró építését: ennek a vonalnak ez adott okot a megszüntetésére. Csak röviden megemlítjük, hogy a győri vasút rekonstrukciója miatt 1977-ben megszüntették a MÁV állomás közelébe vezető pályaszakaszt és a villamos a mai kamaraerdei végpontjáig rövidült. Az ígéretekkel ellentétben nem került vissza a villamosok végállomása a hurokfordulóhoz, amelynek a helyén ma egy Tesco áruház áll.

 Bár az egyre városiasodó és mindinkább beépülő dél-budai térségben nyíltak új villamosvonalak, a Budafok  és Nagytétény, valamint a Kamaraerdőtől Budaörsön át Törökbálintig tartó pályaszakaszokat megszüntették. Ez az összesen 17-18 kilométernyi nyomvonal azóta is hiányzik, teljesen nem pótolható autóbuszokkal.

Kertész Z István/ Szakmai lektor: Bodrogi Bence Péter; fotók: Fortepan