A facebook lassan átveszi a vezető szerepet a médiában, sokszor előbb olvasod a híreket fent, mint a hírportálokon. Pár másodperc alatt ezres olvasottsága lesz egy apró bejegyzésnek is, megosztások révén bárkihez eljut. Beszélünk, vitatkozunk, tájékoztatunk a felületén. Manapság divatos téma lett az állatvédelem, gondolnánk, mivel a legnézettebb cikkek ilyen témában jelennek meg. Az érpataki polgármester, lazán be tudott vezetni egy érpatai modellt, amiben embereket tett másodrangú polgárokká, szem se rebbent, de amikor a csomagtartóban kikötözött kutyák felkerültek a világhálóra, pár óra alatt a lemondását követelte a társadalom. Emlékezhetünk a rendőrre, aki bebokszolta a kutyáját, szolgálati időben a csomagtartóba, pár óra alatt hivatalos eljárás indult ellene. Vélhetően az állatvédelem él és virul, társadalmi támogatással. 

Rengeteg állatos csoport, hangzatos nevekkel és a civil állatmentők nagy része is a facebookon tud kampányolni a mentett állatokért, gazdát keresni, vagy adományt gyűjteni az állatmentésekhez. Mert a civil állatmentők, maximum az adó 1%-ra jogosultak, de a legtöbb esetben arra sem, rengetegen végzik magányosan a harcukat, kizárólag a közösség segítségére támaszkodva. Ebben a helyzetben, amikor az állam a civil szervezetektől szinte minden pénzforrást elzár, csöppet sem mindegy, a közösségi média adta felületen, hogy tud érvényesülni a felelős állattartás hirdetése. Ha nagyon pesszimisták lennénk, rávághatnánk, sehogy, pláne ha számos, önmagát állatbarátnak mondó oldal adminjai, a vita elkerülése végett, pont a felelős állattartókat moderálják ki a csoportokból. 

Egy nem rég készített felmérés azt mutatta, a magyar lakosság nagy része elviekben egyetért a felelős állattartás pillérével, például az ivartalanítással a házikedvencek esetében. Nagy százalékban azt válaszolták a kóborállomány visszaszorításának egyik eszköze lehet ez a megoldás, azonban az is kiderült a felmérésből, erre a lépésre csak nagyon kevesen szánják el magukat. Ellentmondás.

Pár hónapja beléptem egy közel 80 000 főt számláló közösségbe, ami állatbarát közösségként hívja magát. A szabályzat állást foglalt gondolhatnánk, milyen jó példa, amikor a felelős állattartás találkozik a nyilvánosság lehetőségével. Egy idő után azonban, az az ellentmondás, ami a felmérésben is mutatkozott, ebben a közegben is kitapintható lett. Rövid békeidő után, napról napra éles viták alakultak ki a posztok alatt, amiben házi almokról született bejegyzés. Állatvédők kontra Mari nénik személyeskedő vitája szinte mindennapos lett. A moderátorok posztok törlésével és a hozzászólás lehetőségének elvonásával próbálták kezelni a dolgokat, ami aztán újabb belső feszültséget okozott. Hogy is van ez? Egy ivartalanításpárti csoportban, moderálásra kerülnek a felelős állattartást számonkérő hozzászólások. Ezen az se változtatott, hogy egy belső felmérésben egyértelműen az ivartalanításpárti voksok arattak elsöprő győzelmet. Maradt a vita, a törölt posztok és mint utóbb kiderült, az állatmentők kizárása a csoportból.

Az ember hajlamos mérlegelni, mennyire fontos az a téma, amit képvisel és az önérzet. Elkezd lavírozni és óvatosan csepegtetni elgondolkodtató posztokat, gondosan ügyelve arra, hogy ne legyen alatta feszültség. Napi húsz gazdira vár kutyus esetében, elgondolkodik az ember, figyelmen kívül tud hagyni, vagy sem egy 80 000 fős tagsággal bíró csoportot és kompromisszumot köt. Kérdés, meddig tudja ezt megtenni. Miközben az állatbarátok közösségében folyamként hömpölygött a sok gazdira vár kutyus, szatyorban kidobott kölök és az ilyen posztok alatt a szomcsifejek és a „JAJSEGÍTSENVALAKI” hozzászólások, addig, ha bárkinek jelezve lett, állattartási szokásai nem felelősek, a felelősségrevonó azonnal moderálásra került. Sok lúd disznót győz elven, az vérzett el a harcban, aki pont egy felvilágosultabb állattartást próbált példának mutatni.

Megfogalmazódik a kérdés, a közösségi média segítség, vagy inkább átok? Vajon túl türelmetlenek vagyunk? Sokszor éri a vád az állatmentőket, agresszívek. De vajon amikor az ezredik, „kiskutyusaim születtek, kisbabáim” posztot látja egy állatmentő, és aki ismeri a világukat, meddig lehet higgadtnak maradni? Volt olyan nap, hogy három anyakutya halála volt kiposztolva, otthoni, amatőr szaporítás eredményeként. Ömlenek az elajándékozásra szánt kölök kutyák, oltatlanul, chip nélkül, hat hetes korban gyorsan szétosztogatva. Sokszor merül fel a kérdés, az állattartási törvényeket Magyarországon nem tartják be. De hogy is lehetne ezt számon kérni, amikor a felelőtlen gazdinak annyit se lehet mondani, törvényt is sért, amikor a teljesen felesleges almokat ráadásul minél gyorsabban el akarja osztogatni. Hogy kérjük számon a betartható törvényi szabályozást, ha cinkosan, mi magunk adunk felmentést annak be nem tartására.  

Az állatmentőknek ma, forrás hiányában nem sok lehetőség marad a felelős állattartás népszerűsítésére. Óriási segítség lenne a közösségi média. Lenne. Ha nem az történne, hogy gigacsoportok a cukiság jegyében feláldozzák a felvilágosítás lehetőségét, csak hogy öt-hat moderátor istennek képzelje magát és a létszámot látva túlértékeljék saját szerepüket. Hogy lehet egy csoport állatbarát, aminek oldalain hömpölyög az emberi felelőtlenség okozta kiskutya döpping és szülésbe belehalt anyakutyák posztja. Ahol nem lehet számon kérni, a törvény által is megkövetelt állattartási normákat? Ahol az állatmentőket és állatvédőket tiltják ki, mert sokkal inkább motiválja a csoport vezetőit és tulajdonosát az ego, hogy mekkora csoport irányítói, mint a civilizált állattartás normái?

Tegnapi nap végül én is sorra kerültem és ki lettem rakva, egy állatbarát közösségnek nevezett csoportból. Természetesen morogtam és kiposztoltam a történteket, meglepetésemre kiderült, azok az emberek, akik által nagyon sok információt kaptam az állatvédelemről és a menhelyek problémáiról, már jóval előttem ki lettek tiltva. Ha végeznék egy felmérést, szerintem az állatmentők riadócsoportjában elsöprő többségben lennének azok a civil állatmentők, akiket szintén kitiltottak. Munkájuk dísz a csoport hír folyamán, ahova belinkelik őket mások, képmutató módon azt az érzést keltve, itt a csoport vezetői elkötelezett állatvédők. Eközben a mentési munkát végzők mind, mind tiltólistán szerepelnek.

Közösségi média, kontra állatvédelem? Lájkok, csoportlétszám kontra felelős állattartás. Úgy tűnik, az utóbbi csúfos vereséget szenved a népszerűség kergetése oltárán. Csak zárógondolat, a csoport vezetője kivette a leírásból az ivartalanítás támogatását. Ez legalább plusz három főt jelent a csoportjának és jelzi, a csoport 80%-a gyakorlatilag a véleményével maximum csendben maradhat. Állatbarátok közössége. Ahol az állatok jogait nem szabad védeni.