A Kossuth-díjas rendező, aki 15 évig az egyetem rektora is volt, nyílt levélben indokolta meg döntését, és reagált Vidnyánszky az intézménnyel és tanárokkal szembeni vádjaira is. A Nemzeti Színház pozíciót pozícióra halmozó igazgatója ugyanis legutóbbi rádióinterjújában csak egy hangos, liberális bagázsnak tulajdonította a SZFE feszített ütemű átalakítása elleni egész tiltakozást, és egy nemzetközi háttérhatalom szervezkedéséről beszélt, amely ellehetetleníti a neki nem tetsző színházi embereket.

„Legutóbbi nyilatkozatában – a korábbiaktól eltérően – szakmainak tűnő kérdések már elő sem kerülnek, szinte csak saját harcáról és saját törlesztéséről beszél, és színházi kollégáit már csak megbélyegző politikai vagy annál rosszabb jelzőkkel illeti. Ez megengedhetetlen!

 Megnyilvánulásaiban nem érzi erkölcstelennek azt, hogy 155 éves egyetemünket ’szakmabeliként’ politikai érdekek miatt gyalázza, és egy jelentős korszak kitűnő művészeinek munkáját, tanári pályáját és erkölcsi feddhetetlenségét teszi kérdésessé. Sajnálatos az is, hogy ön a hallgatókat nem tekinti felnőtt embereknek, csak a tanáraik által megtévesztett fiataloknak.

 Ön az európai színházi megmérettetésben jelesen vizsgázó magyar színházi élet sikerét még csak röpke ideig élhette meg. Színházainkban, filmjeinkben a magyar emberek közérzetét kell kifejeznünk, a körülöttünk lévő világról kell árnyaltan gondolkodnunk. Ha ezt nem tesszük, hivatásunknak nem teszünk eleget. Az önmagunkban gyönyörködés szakmánk elárulása” – írja Székely Gábor, hozzátéve, hogy mindezért a Vidnyánszky által „felügyelt” egyetemen szeptember 1-től szerződését felmondja, megkezdett munkáját, ha az osztályfőnökök igénylik, bérezés nélkül folytatja.

„Súlyos tévedéseiért kérjen bocsánatot, vagy szégyellje magát!” – zárja levelét.

Ezzel szinte egy időben jelentette meg közleményét Udvaros Dorottya is. A színésznő az alábbiakban tiltakozik a kialakult körülmények ellen:

„Szeretve tisztelt Kollégáim, Alkotótársaim, Színészek, Rendezők, Barátaim!

Fontosnak tartom, hogy tudjátok: sehol és senkitől nem tapasztaltam, sem kollégáktól, sem nézőktől, hogy rosszabb színésznek minősítettek volna azért, mert a Nemzeti Színház tagja vagyok!

Székely Gábort a mesteremnek tekintem! Zsámbéki Gáborral együtt hozták létre a budapesti Katona József Színházat, amelynek alapító tagja voltam. Volt szerencsém többször dolgozni Ascher Tamással is.

Ők meghatározták a pályámat, a színészi életemet, a munkához való viszonyomat. Büszke vagyok erre!

Nem szeretném, ha bárki bármilyen formában felhasználná a nevemet ezek ellen a nagyszerű színházi alkotók ellen.

Köszönöm.

Udvaros Dorottya színész”