Nem úgy a kézfogás, arra a pár pillanatra, amim még maradt, mielőtt megint indulnék Szilvásváradra, bár most csak vasárnap estig.

A kézfogás jelentése. A kézfogás, drága Publikum, nem azt jelenti, hogy barátkozni akarunk azzal, akinek kezet nyújtunk vagy akitől azt elfogadjuk. Ha nem kezelünk le, illemet persze sértünk, de én az illemre magasról teszek. Maximum a pillanatnyi helyzet diktátumából fogadom el a szükségességét, ha egyébként nem fogadnám el. Célszerűségből. Másból nem, és azt is megszegem az első adandó alkalommal. Nincs ebben semmi alattomosság.

EBBEN nincs.

EBBŐL a szempontból az elébbi három úriember nem követett el semmit. Ebből a szempontból lehet őket bunkónak nevezni, de én nem nevezem őket annak. Komolyan veszem, amit jelképeztek.

A kézfogás és a kézfogás hiánya ugyanis teljesen más jelentéssel bír, mint a barátság kinyilvánítása illetve megtagadása. Nem a közösködéssel kapcsolatosak, hanem a SZÁNDÉKKAL. Azzal a szándékkal, ahogy a másikat kezelni fogjuk. A kinyújtott tenyér azt mutatja, hogy NINCS BENNE SEMMI. Elég ennyi? Nem elég. Az mutatja, hogy NEM REJTÜNK EL A MÁSIK ELŐL OLYAN FEGYVERT, AMIVEL MEGTÁMADHATNÁNK. Másképpen, hogy ha bármit teszünk ellene, azt face to face fogjuk tenni. Akár a sportban. Amikor például két ellenfél, akik a következő pillanatban agyba-főbe verik egymást, kezet fog.

A kézfogás megtagadása mindennek az ellenkezője. Azt jelképezi, hogy bármilyen eszközt hajlandó vagyok az illető ellen bevetni, a fair play legelemibb szabályait is figyelmen kívül hagyva, kizárólag az eredményre koncentrálva. Akár a lehető legaljasabbat. Akár hátulról. Nem mutatom meg, mi van a markomban.

Én... szeretek csavarni egyet a történeteken, itt pedig az élet adja a csavart, maga. Tehát: a kézfogás lehet őszinte, és lehet nem őszinte. A kézfogás hiánya viszont CSAK ŐSZINTE LEHET.

Maga a pőre való.

Peter Gaal