“Van ez a pillangóeffektus (butterfly effect), avagy pillangóhatás-elmélet. Csak azért jutott az eszembe, mert üzenném Koltai Lajosnak, aki – mint köztudott – családi okok miatt szűkszavúan csak annyit mondott, hogy ő a Színház- és Filmművészeti Egyetem körüli konfliktusban nem vett részt egyik oldalon sem, nem akar most sem véleményt formálni, őt azért kérték fel, hogy átadja a hallgatóknak azt a több évtizedes tapasztalatot, emberséget, amit több mint 70 film elkészítése során szerzett, szóval azt üzenném az embersége átadására készülő Koltai Lajosnak, jobb, ha tisztában van azzal, hogy maga is hozzájárult a Szegedi Tudományegyetem és a Pécsi Tudományegyetem szétveréséhez és meggyalázásához, úgy bizony, nem csak az SZFE megbecstelenítéséhez.

Miként mindazok, akik politikai alapon dúlták szét az SZTE-t és a PTE-t, hozzájárulnak ahhoz, ahogy majd néhány év múlva rájuk tekintenek saját gyermekeik és unokáik, s ahhoz is, amiben részük lesz, feltéve persze, hogy mikroorganizmus méretű lelkiismeretükből egyáltalán marad még addigra valami.

Sokaknak lesz részük ebben a pillangóhatásban. Nem irigylem őket” – fogalmazott Gábor György.

Ascher Tamás, a Katona József Színház főrendezője, az SZFE volt rektora sem ment el szó nélkül a történtek mellett. Ő az alábbi, a szinhaz.online.hu oldalon megjelent posztban kommentálta a történteket:

„Koltai Lajos valamikor a 2010-es évek elején érezhetően befejezte ,vagy legalábbis erősen visszafogta hollywoodi működését. Hamarosan felhívott telefonon,mint az egyetem akkori rektorát. (2014 tavaszán járt le a mandátumom, mindenképp az előtt történt.)

Elmondta, hogy most már alapvetően itthon él majd, és örömmel tanítaná az operatőröket az egyetemen. Nagy örömmel vettem jelentkezését, hiszen egy ilyen, világviszonylatban jelentős operatőr nagy nyereség.

Érdeklődtem, hogy mikor, milyen fajta kurzusokat képzel. Az ő lelkesedése rögvest lelohadt, feltétlenül teljes állást kért, havi fizetéssel, de tömbösített óraadással, azaz nem rendszeresen megtartott órákkal. Sajnálattal vettem tudomásul, mert semmilyen keretünk nem volt erre, a legnyomorúságosabb éveket éltük, évi 5-600 millió forintos büdzsével. (Mostanában se volt sokkal több egymilliárdnál, a snájdig riporter kétmilliárdról tud; hazudik.)

Lajos így Egerben vállalt tanítást, a Bollók Csaba vezette ottani filmszakon. Ők meg tudták fizetni. Nem tudom, ott mennyire rendszeresen oktatott, de minden vele töltött óra hasznos, és rendkívüli operatőri képességei akkor is elleshetők lesznek, mikor valami furcsa okból filmrendezést fog tanítani.

Az, hogy 75 éves lesz, csak libernyáknak bélyegzett tanároknál lehet kifogás – de az az igazság, az igazi nagyhírű operatőrök snúrban végigdolgozzák az életüket, és legtöbbjüknek tényleg csak idősebb korában jut ideje és energiája a folyamatos oktatásra.

Ha Koltai most rászánja az időt, hallgatóinak hasznára lesz.

(Ha zárójelbe teszem vállalásának antiszolidáris, morálisan tarthatatlan voltát, amivel talán elszámol legbelül, ha egyszer kevésbé szereti majd magát.)”