Hatalmas felháborodás követte mindezt, csak úgy sercegtek a fideszes pennák, titkos adatgyűjtéstől visszhangzott a Kárpát-medence. Aztán az agyonmanipulált ügy csendben kabaréba fulladt, s a Fidesz szépen kisomfordált önnön hazugságából.

Most azonban tényleg helyzet van. A mai napon a világsajtó, a Haaretztől a Washington Poston át a Guardianig hosszú és kimerítő cikkekben számolt be a Pegasus Projectről. A szokatlan terjedelmű és adatokban bővelkedő cikkekből kiderült, hogy a magyar kormány a világ jelenlegi „leginvazívabb” kémprogramját használta saját állampolgárainak, újságíróknak, médiatulajdonosoknak és egyéb közéleti szereplőknek a megfigyelésére és lehallgatására.

Nemrég még azon háborodott fel a teljes fideszes vezérkar, s maga Orbán Viktor is, aki spontán módon, egy operatőrrel a háta mögött, egy újságosbódéhoz szédelegve kívánta demonstrálni rendszerének példamutatóan demokratikus jellegét, hogy a Riporterek Határok Nélkül elnevezésű szervezet Orbán Viktort a sajtószabadság ellenségei között említette meg, olyan remek társaságban, mint Putyin, Kim Dzsong Un, Lukasenka, Hszi Csin-ping vagy Erdoğan.

Most a Pegasus Project újra pompás, önmagához méltó és adekvát társaságba emelte Orbánt és rendszerét: a titkos kémprogram klubba tartozik például Katar, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Jemen, Szaúd-Arábia, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Pakisztán, Törökország és naná, hát persze, Magyarország.

Nem lenne helyes most Orbánnak méltatlanul személyeskedve azt vágni a fejéhez, hogy miként is volt képes erre a törvénytelen aljasságra vetemedni. Nem érdemes őt ezért bántani, elvégre nem tett semmi újat, semmi innovatívat, csak pontosan ugyanazt, amit a többi diktátor kollégája.

Örüljünk hát, hisz vannak társaink, nem vagyunk magányos cédrus.