“A tankerület határozott állásfoglalása a jelenléti oktatással kapcsolatban, hogy ez idő alatt semmilyen formában nem lehet digitális, online oktatás az otthon maradt gyermekek részére! A délelőtti tanórákra sem jelentkezhet be az otthon maradt tanuló! Számukra feladatot, órai munkát tananyagot, házi feladatot lehet küldeni! Minden tankerületi iskolában egységesen így kell eljárni, kérlek Benneteket, hogy ezt mindenki így kezelje, és járjon el, fontos, hogy ebben mi egységesek legyünk!/.../ Én nem értem, hogy miért vannak központi utasítások, amikor visszahajtanak minket az iskolába, akkor miért nem szakmai alapon dönthetünk arról, hogy mi legyen.

Kérdem én: Ellenőrizni fogják? Mert bejönni úgysem mernek...

Én meg úgy érzem, hogy ezzel a lehetőséggel, elismerik, hogy rohadt veszélyes a jelenléti oktatás. Ezzel a szülőre hárítva felelősséget úgy, hogy a harag ne feléjük irányuljon. Mindeközben súlyosan rombolják a pedagógus presztízsét.”

Másik eset: “Elnézést, hogy zavarom, de nem tudom már hová fordulhatnánk a 19-ei iskolaindítással kapcsolatban. Egy (...)-i általános iskolában dolgozom. Ma értekezletünk volt a kialakult helyzet miatt. Abban bíztunk segítséget kapunk, hogyan alakítsuk át az órarendünket, hogy személyesen is tanítsunk és tudjuk segíteni online azokat, akik féltik gyermeküket, családjukat. Ehelyett szinte kerek perec megtiltották, hogy online órát tartsunk nekik. Nem kapcsolódhatnak be a rendes tanórákba sem online. Még a napközi idejében sem, amikor valószínűleg alig maradnak az iskolában, mert sokukat elviszik ebéd után. Heti 2 darab órát tarthatunk az otthonmaradóknak. 1. osztályban. Felháborító. Felajánlottuk, hogy szabadidőnkben, minden nap tartanánk nekik olvasás és matek órát. Erre azt a választ kaptuk az igazgatónőtől, hogy ezt meg ne tudja, egységesnek kell lennünk. Azt gondolom a tegnapi igazgatói értekezleten világossá tették számukra, hogy nem támogathatjuk a gyermekeiket féltő szülőket. Tehát szembeállítják a tanuláshoz való jogot az egészséghez való joggal. Mi tanítók teljesen el vagyunk keseredve. Mi is féltjük gyermekeinket, családunkat. Most megtiltják nekünk a hasonlóan gondolkodókkal való szolidaritást is. Teljesen tehetetlennek érezzük magunkat ebben a helyzetben. Tudom, hogy nem tud ezen változtatni, de szerettem volna, ha tudja, hogy sok pedagógus nem azért nem fog segíteni a távolmaradást kérvényezőknek, mert nem akar, hanem mert megtiltják. Az oktatásra használt felületünket természetesen tudják ellenőrizni. Üdvözlettel: TELJES NÉV”.

És akkor jött a fordulat! Újabb levél, ugye reggel még 2 online óra volt engedélyezett, aztán délutánra nulla, idézem “azt a tájékoztatást kaptuk, hogy semmiféle online támogatást nem adhatunk az otthonmaradóknak. Még a korrepetálások alkalmával sem. Az igazgatókat megfenyegették, megüthetik a bokájukat, ha kiderül, hogy mégis tartunk. Tehát a 2 óra online sem mehet”, késő délutánra pedig újabb csavar jött: mégis bekapcsolódhatnak a tanítási órába online a hiányzók. “Csak kapkodjuk a fejünket. Teljes a káosz, de reméljük ez az engedmény marad és tudunk segíteni a tanítványainknak.”

Ember legyen a talpán, aki ilyen körülmények között stabilitást és türelmet tud sugározni a gyermekek irányába — köszönjük, hogy kitartanak és köszönöm a sok levelet is! A kormánynak pedig üzenem: látjuk, mi folyik, és nem maradunk csendben. Ne merjék fenyegetni a pedagógusokat. Az online oktatást támogatni és nem tiltani kell. Életek múlnak ezen!