És akkor itt álljunk meg egy pillanatra. Akárhogy is értette Tarlós, amit mondott, egy ember ilyet nem mondhat. Egy politikus különösen nem, ugyanis mint véleményvezér a szavainak lényegesen nagyobb hatása van, mint Kovács Lajosnénak, aki a Fény utcai piacon retket árul. Ha teszem azt, Kovácsné mond ilyet, tőle is megkérdezem, hogy ezt hogyan gondolta, és elmagyarázom neki, miért nem szabad ilyet mondani.

Volt ugye egy XX. század. Csak azért, hogy bemutassam, miket tudok, nem térnék ki az eugenikára, vagy az ókorba visszanyúló fiziognómusok munkáira, melyeket még a XIX. század végén Cesare Lombroso jól felmelegített, hogy aztán egy egész kriminológiai irányzat, az antropológiai iskola fejlődjön ki belőle. Ez most mind értelmiségi okoskodás lenne. Akit érdekel, nézzen utána.

Volt egy XX. század, ahol a náci Németországban a szellemi és testi fogyatékosokat irtották. A náci ideológia szerint a fogyatékosok ugyanis veszélyt jelentettek a "felsőbbrendű, árja fajra". A nácik anno ugyanúgy teleszórták Németországot plakátokkal, ahogy Magyarországot a Fidesz, csak nem a migráncsokkal riogattak, hanem fogyatékosokkal, akinek az élete a hivatalos propaganda szerint életre méltatlan életek (lebensunwerten Lebens) voltak. Az embereket két kategóriára osztották: alacsonyabb- és magasabbrendűre (minderwertige, höherwertige). Guglizd meg, milyen plakátok születtek (Plakat lebensunwertes Leben) anno Németországban.

Az egyik arra hívta fel a figyelmet, hogy egy fogyatékos ellátása évente átlagban 50 ezer birodalmi márkába kerül, amit az árja németeknek kell kiperkálniuk. Az egyik fogyatékost a plakáton konkrétan csimpánzként ábrázolták. Az iskolákban a gyerekekkel olyan számításos feladatokat végeztettek, ahol azt kellett kiszámolni, mennyibe kerül egy fogyatékos eltartása a népnek.

A propaganda megtette a hatását: az emberek agyát átmosták, és voltak szülők, akik maguk kérték, hogy orvosok öljék meg a fogyatékos gyereküket.

A háború kitörésének napján 1939. szeptember 1-jén Hitler parancsot adott ki, hogy "az emberi számítás szerint gyógyíthatatlan betegeket, betegállapotuk legrigorózusabb megítélése alapján, kegyelemből halálba juttassák.” Kegyes halálról (Gnadentod) beszéltek, de ennek köze nem volt ahhoz, amit ma eutanáziának hívunk.

Az orvosoknak jelenteniük kellett pl. a Down-kóros, de a deformált végtagú pácienseiket is. Őket ezután a Német Birodalom területén lévő kastélyokban (Hartheim, Sonnenstein, Grafeneck, Hadamar, Bernburg stb.) berendezett központokba szállították, ahol megkezdődött a megsemmisítésük. A nácik többféle módon öltek: méreginjekcióval, túlgyógyszerezéssel, de halálra éheztetéssel is. Az egészségügyi (!) személyzet nehezen tudott lépést tartani a Birodalom kórházaiból, rendelőiből, szanatóriumaiból hozzájuk irányított emberek tömegével, ezért áttértek a tömeges kivégzésekre.

Ilyen történelmi tények után, ha egy politikus azt meri mondani, amit Tarlós mondott, azzal a politikussal egy embernek nincs dolga.

Egy politikus szava ugyanis milliókhoz elér, és amikor egy párt (történetesen a Fidesz) immár évek óta a saját mocskos hatalmának a megőrzése érdekében a félelemmel operálva uszít a gyűlöletre, egy ilyen kijelentés kiengedheti újra a szellemet a palackból.

Remélni tudom, hogy Tarlós nem náci (bár azért jelek vannak erre vonatkozólag is), csak egyszerűen ostoba (erre még több jel van). De akárhogy is van, nem való arra, hogy a világ legszebb városát vezesse. Szerintem.

Egyébként pedig a Fidesz tényleg takarodjon el. Az elmúlt 9 évben mit tettek azért, hogy a fogyatékkal élők munkához jussanak? Mert a fideszes nagyurakon kívül senki nem akar piócaként élősködni a népen (Volk).

Hú, de dühös vagyok.

És ne csak lájkolj, az isten szerelmére, hanem oszd meg, mert az ellenzék nem fog az önkormányzat által finanszírozott csilivili, fideszes kampányújságot készíteni, ahogy ezt például a II. kerületben megtették.

Homonnay Gergely