Megszűnik az sok káros anyag kibocsátás, amit az épületben lévő hulladékégetés fekete füstje okozott, megszűnik a tűzveszély, megszűnik a bűz, fertőzésveszély, a patkányok lakhelye és nem lesz szükség újabb és újabb igen költséges rendőrségi és tűzoltósági kiszállásra, amelyre példa számtalanszor volt az elmúlt években.

Szerdán elkezdték az épület bontását. Nem akartunk hinni a szemünknek. Egy nap azzal telt el, hogy lapátolták ki az évtizedek során felhalmozott szemetet. Valóságos hegyek nőttek ennek folyamán. A bontást vezető szakember elbeszélése szerint döbbenetes állapotok uralkodtak a romos ingatlanban: fekhely, mellette a kenyér, közvetlenül mellette az emberi ürülék és a patkányok. A belső falak feketéllnek a hulladék, az elektromos vezetékek elégetésének eredményeképpen.

A bontási szakember könnyű munkát jósol maguknak, az épület szerkezete, a téglák olyan állapotban vannak, hogy minimális beavatkozás szükséges ahhoz, hogy összedőljenek. Csoda, hogy az ott lakókra nem omlott rá már korábban!

Jogos a kérdés, miért kellett erre tizenöt évet várni? Ez alatt az idő alatt volt már mindenféle színben megszavazott polgármester által irányított önkormányzat, százával születtek a beadványok, levelek, aláírásgyűjtések. Mégsem tudtak zöldágra vergődni.

Ez év nyarán megválasztásra került egy új polgármester helyettes, Horváth Zsolt, a Demokratikus Koalíció tagja. Fiatal, rendkívül agilis személyiség és kézbe vette az ügyet, időt, fáradságot nem kímélve elkezdte a tárgyalásokat a tulajdonossal, egyeztetett az önkormányzat különböző felelőseivel, szívós, kitartó munkával kereste az okokat és megtalálta a megoldást, ami a közjót szolgálja.

És arról sem feledkezik meg, hogy a romépületben eddig élő szerencsétlen emberek jövőbeni sorsáról is valamiképpen gondoskodjon.

(Breyer Gábor)