A tábornokot különböző sajtóértesülések szerint a Magyar Villamos Művek egykori vezetője, Kocsis István jelentette fel, aki azt állította: Kiss egymilliárd forintot kért, hogy a legfőbb ügyész és a belügyminiszter révén közbenjárjon Kocsis már vádemelés alatt lévő ügyében. Aztán a hírek szerint tetten is érték, amikor a közvetítőtől a tábornok átvette a pénzt. Mese ez, vagy valóság?

Nem aprózza el a valaha szépreményű, magas rendőri beosztásokban kudarcot, kudarcra halmozó, több büntetőeljárást is magára húzó dandártábornok, ami a kért összeg nagyságát illeti. Nexusa a legfőbb ügyésszel, no meg a belügyminiszterrel is mutat valamit, még akkor is, ha kitalálta az egészet.

Mert ha szellemileg egészséges és nem sérült, akkor igen csak elgondolkodtató, hogy miként vetemedett ilyesmire.

Ha Kovács XÍV János törzsőrmester egy ötezrest kér a delikvenstől azért mert átlépte a záróvonalat, ígérve, hogy akkor nem jelenti fel, kíváncsi lennék, hogy a tábornokhoz képest milyen hatósági bánásmódban részesülne. A tanúk befolyásolásának veszélye miatt őrizetbe is vették Kiss Ernőt, majd le is tartóztatták. Tíz nap sem telt még el és szabadon engedték, még házi őrizetét sem rendelték el. Érdekes, hogy ilyen rövid idő alatt megszűnt minden olyan feltétel, amely további fogva tartását tette volna szükségessé. Vajon mi történhetett? Sose tudjuk meg.

Kisst anno egy óra leforgása alatt kétszer is ittas vezetésen kapták Budapesten, így aztán nem semmi ember ő, no pláne, hogy főrendőr volt a szerencsétlenje. A sajtó bőségesen foglalkozott személyével, így akár melyik forrást is vesszük figyelembe, nem volt éppen hízelgő, amiket írtak vele kapcsolatban. A nol.hu információ szerint "merevrészegen, mezítláb, zokni és cipő nélkül, vérző fejjel talált egy tábornokot a rendőrjárőr Budapesten, a XII. kerületben". Az atv.hu információi szerint félmeztelenül, öntudatlan állapotban találtak rá a tábornokra. No komment.

Szóval most ismét folyik a per ellene és annak állásáról mondhatna valamit nekünk a magyar rendőrség emblematikus figurája, az un. olajos-robbantásos ügyek legfőbb irányítója, felelőse.

Elmondhatná, hogy valóban csak szóbeszéd-e az, hogy ezer sebből vérzik a most ellene készült vádirat. Elmondhatná, igaz-e, hogy a vesztegetők, Kocsis és társa érdekes módon ebben az ügyben nem vádlottak. És megfelel-e a valóságnak az, mi szerint vele szemben olyan lehallgatásokat kértek az őt kevésbé szerető eljáró nyomozók, melynek indokait még ez ügyészség sem ismeri, nem, hogy a bíróság. A pert elnapolták, hogy ezért-e, vagy azért, mert védője késve kapott értesítést, ki tudja. Minden esetre, ha valaki találkozik Kiss Ernővel, ne felejtse el majd ezeket is megkérdezni tőle.

Arról viszont már ne kérdezze a tábornokot senki, hogy a KBI vezetőjeként mennyit fáradozott azon, hogy Várhegyi Attilára, Szolnok egykori polgármesterére, a Fidesz választmánya elnökére, újdonsült kulturális politikai államtitkárra különböző visszaéléseket bizonyítson az általa vezetett szervezet. Meg azt se firtassa senki, hogy mi volt fontosabb ebben az időszakban számára az Energol ügyben, hogy az ismert bűnözőket hosszú időre rács mögé juttassa, vagy, hogy a szocialista múlttal rendelkező Csikóst, a politikai kívánalmaknak megfelelően lecsukassa. A Várhegyi és az Energol ügyben hozott bírósági ítéletek válaszolnak Kiss Ernő helyett!

A nagy magyar nemzeti rendőrséget negatív szinten is reprezentáló Kiss Ernő méltó helyet foglal el abban a rendészeti panoptikumban, mely elhíresült fiaskóival állította ki mindazokat a nyilvánosság színe elé, akik személyükben is felelősek valamilyen módon a rendőrség bűnügyi szolgálatának súlyos, társadalomra rendkívül veszélyes ügyekben nyújtott eredménytelenségéért!