Tisztességesebb országokban ilyen esetben a hivatalban levő Köztársasági Elnök és miniszterelnök nyilvánosan kifejezi részvétét, a középületekre gyászlobogót tűznek, az állami zászlót félárbocra engedik.

Mondjuk ebben nem volt hiba, hiszen Göncz Árpád az Aradi Vértanúk Napján halt meg, és a Köztársasági Elnök is adott ki tisztességes hangvételű nyilatkozatot, mégis, az állam reakciója erre a váratlannak nem mondható helyzetre igencsak visszafogottnak mondható.

Az egész úgy néz ki, mintha a hatalmon levők olyan helyzetet akarnának előállítani, mely szerint a gyász a liberálisok dolga, jóllehet Gönz Árpád valóban a rendszerváltás arca volt tíz éven keresztül, mielőtt ezek a rosszarcúak jöttek.

Igazságtalanság és neveletlenség, emellett politikailag kispályás viselkedés, hiszen nem tett semmi rosszat a jelenleg hatalmon lévőknek sem, sőt.

Viszont liberális volt.

Mindig megdöbbenek attól, hogy még egy ilyen alkalmat sem képesek kihagyni azok, akik azt gondolják, hogy egy ország számára csak az ő elveik jelenthetik az igaz utat.

A hangnemről most szó se essék, némelyik ember ritka gusztustalan.

Azon meg már csak röhögni lehet, hogy - leszámítva a diktatúra híveit, akik eleve diktatúrapártiak - a jobboldaliak úgy szórják a szitkokat a liberalizmusra, mintha értenék, hogy mit is takar a fogalom.

Közben meg úgy tesznek, mint azok, akik a libacomb harapdálása közben szidják a libát, de időnként azért meg-megnyaják a tíz ujjukat.

Antall halálakor az állam megadta a módját a megemlékezésnek, ma meg nemigen látszik a nagy felbuzdulás.

Pedig Göncz Árpád legalább annyira emblematikus figurája volt az új rendnek, mint Antall.

Aki ezt tagadja, az hazudik.

Még nem késő, még lehetne korrigálni a hatalomnak, ha akarna.

Attól tartok, hogy nem akar...

:O)))