Az amerikai nagykövet - méltó ellensúlyt képezve - megebédeltette az ukrán ügyvivőt, az ellenzék egymásra licitálva hegyekbe hordta össze a baromságokat, elmondták Orbánt mindennek, de legfőképpen hazaárulónak, ami igaz is, csak nem a Putyin-látogatás miatt.
Az egész hőbörgésről nekem a vicc jutott eszembe, mikor a 1941-ben a kis Hans kezébe került egy térkép, megnézte rajta Németországot, aztán megkereste Oroszországot, majd odafordult az apjához: Te Papa! A Führer látta ezt?
Mindenesetre az ellenzék egymást letaposva hisztériázott, mert Putyin megkoszorúzta az 1956-os, orosz pénzen rendbehozott szovjet katonasírokat, és a parcellában állt egy olyan emlékmű is, melyen az októberi sajnálatos események ellenforradalomként szerepelnek.
A nagy toporzékolás inkább szánalmas volt, mint hazafias, talán még Mécs Imrét meg lehet érteni, de a mai igazlátók többsége vagy személyesen, vagy szülei közreműködésével ott nyújtogatta a kezét az április negyedikei és a november hetedikei jutalmak után, hősiesen nyalva a párttitkár seggét
Az orosz elnöknek pedig mindegy kell legyen, hogy az orosz katona miért adta az életét, őt a hazája küldte ide harcolni, igaznak mondott cél érdekében.
Volt aztán ennek egy vicces vonulata is, amikor meghallgathattuk, hogy Orbán azzal, hogy odaengedte koszorúzni Putyint a katonasírokhoz, meggyalázta - és itt egy hosszabb ám vitatható felsorolás következett - a hősöket, név szerint említve Wittner Máriát.
Namármost ha Wittner Mária a hős forradalmár, akkor én meg éneklőkanonok vagyok Kalocsán és aki vele vállal közösséget, azzal én nemigen tudok közösséget vállalni.
De mindegy is, a lényeg az, hogy Putyin itt volt, szükségünk volt rá, hogy a gáz-ügyben gesztust gyakoroljon, Orbán befeküdt neki, habár a kézcsókot hiányoltam.
Kivételesen baromságokat se hirdetett.
Paks maradt - miért is ne maradt volna - a legnagyobb kicseszés Orbánnal az lenne, ami a Sándor-palota ügyében egyszer már megesett - hogy végigveri az ötletét, majd az ellenzéke kivitelezi azt a saját szája íze szerint.
Ehhez persze el kellene zavarni, és ez a projekt gyenge pontja, mert a mai ellenzék éppen olyan, mint amilyennek ma mutatta magát: ostoba, felelőtlen, ügyetlen és apolitikus.
Hogy jószándékúak?
Még csak ebben sem vagyok biztos, mindenesetre tele van a hócipőm a jószándékú idiótákkal, akik csak a torzsalkodáshoz értenek, de dolgozni nemigen akarnak.
Az élet megy tovább, abban a mederben, melyet Orbán ásott.
Semmi olyan nem történt, amire nem lehetett számítani, egyetlen kérdés maradt, hogy tulajdonképpen mit várt Orbántól a Nyugat?
Mert ha azt, hogy nekimegy Putyinnak, akkor az illúzió volt, Orbán csak az erőt tiszteli és ma elmondhatta: az Erő velem van.
Ezzel együtt, ha Obamának és Merkelnek nem tetszik a mai produkció, abból Orbánnak baja is lehet - elhúzzák előle a tepsit, melyben már olyan szépen pirul a liba.
Az országra nézvést nem történt semmi katasztrofális, gáz lesz, talán még gázvezeték is lesz, Paks II haszna pedig csak akkor ítélhető majd meg, ha már felépült, az akkori világpolitikai - gazdasági helyzet alapján.
De az biztos, hogy Viktor nagyot akar kaszálni az ügyön, hálás népe pedig könnybelábadt szemekkel, tapsolva fog asszisztálni hozzá.
A populizmus - azt mondani, amiről úgy gondoljuk, hogy a nép hallani szeretné - visszaüthet, bárki is használja eszközként.
Közben az ellenzék tovább erősödött, a Szolidaritás otthagyta az Együtt csapatát, mely lassan két főre redukálódik, viszont kielégítő ivar-arányokkal.
Hogy a Szoli vissza tudja-e szerezni hajdani ütőképességét, az nagy kérdés, mi csak reménykedhetünk.
Ma egy másik színházi előadást is megnéztem, a Katona József Színházban, az Illaberek című darabot, nagyon tetszett - a kivándorlás témakörével és a kivándorlókkal foglalkozott - azonnal rá lehetett ismerni az országra, meg saját magunkra.
Mit mondjak, rengeteget röhögtem, ajánlom mindenkinek!
A többi meg majd alakul, mint puposteve a prés alatt...
:O))) 
