Kertész Ákos szerint biztosan, és most ebben a mai helyzetben magam is úgy érzem, hogy akár igaza is lehet.

Nem mennék vissza egészen a véres kard körbe hordozásáig, sem az ország három részre szakadásáig bizonyítékul, de még a kuruc labanc időket sem emlegetném, a világosi fegyverletétel okozta tanulságokig. Habsburg, doberdói időkre sem emlékeztetnék, meg nem ragoznám  nemzetvesztő Trianont, és a Don kanyart, meg testvérgyilkos ötvenhatot. Bár a felsoroltak is elegendőek lennének annak bizonyítására, hogy minden szabadságharcos fellángolásaink ellenére Európában példátlan, egyedülálló módon a nemzetek között, mintha népünk szolgalelkűsége, alattvalósága kirína a többiek közül.

Az átkos, bolsevik időknek nevezett évtizedekben sokan a mai hatalmi potentátok közül családilag, a családfőkkel az élen lefeküdtek rendesen annak a hatalomnak. Mert érdekük, mint beépített ügynökök, akár, mint haszonélvezői annak a rendszernek, ezt kívánta. Így aztán MSZMP tagok és funkcik, Soros alapítvány ösztöndíjasok, nem egyszer magas hivatali pozíciót is vállalók tettek tanúbizonyságot arról, hogy kifizetődőbb a mindenkori hatalom kitartottjának lenni, semmint egyenes tartással vállalni elvi meggyőződésünket.

Vagyis jobban járunk fejbólogató alattvalóként élni bármely rendszerben, mint sem ellenállni annak, a szél ellen nem lehet és az erősebb kutya kezdetű jó magyar szólásmondásoknak megfelelve, melyek nem véletlenül eresztettek kis honunkban gyökeret! Neveket nem sorolnék, úgy is tudna mindenki helyettem. De azért virágnyelven a mai időkből ezt megerősítendő, nem árt emlékeztetni az alábbiakra.

Volt, aki ifjú hevületében nem rég liberális szabadgondolkodóként lángolt, tüzelt, ma meg már illiberális, keresztény erkölcsi alapokon nyugvó konzervatívizmust hirdet. Más az MLEE tótum faktumaként igét hirdetett, hogy aztán az ellenforradalmi megítélésben népfölkelést látva, az idők szavát megértve megtagadja eszméivel együtt önmagát is. Holmi középszerűekről már nem is beszélve, kik népszabis múltjukkal, korábbi átkos benyalásaikkal a hátuk mögött, élvonalbeli jobboldali populistákká lettek minden szégyenkezés nélkül.

Most akkor mi van? Semmi. Ilyenek vagyunk. Demokratikus erődöt hirdetünk seggnyaló volt tanácsadóiként a Fidesznek, MDF-es szilárdelvűként besorolunk a magukat baloldali ellenzékként hirdetők soraiba, és alattvalói meghatározottságunk további megerősítésére is elkövetünk mindent, hogy ország- világ előtt bizonyítsuk azt. Egyetemi ifjúság előtt, az ELTE BTK-n, mint a Magyar Krónika veretes szellemisége előadjuk, hogy mennyivel fontosabb az egyéni szabadságjogoknál a népszaporulat támogatása, mintha az nem is attól függne. Egy szónak is száz a vége, Kertész Ákos ítéletében valami van!

Ha most október 12-én az önkormányzati választásokon nem sikerül a Fidesz gránit szilárdságú szemfényvesztésén rést ütni, akkor ez is Kertész kijelentésének létét igazolja, és magam is teljes mellszélességgel csatlakozni fogok hozzá másnaptól!