A téma időszerűsége vitathatatlan, manapság a miskolci „pásztorizálás” miatt különösen.
lletékességem a témában kétirányú. Egyrészt bűnüldözőként és a téma szakavatott tudományos művelőjének, néhai dr.Tauber István egyetemi tanárnak tisztelőjeként, másrészt a cigányság sorsát őszinte együttérzéssel kísérő bloggerként, régóta követem figyelemmel a hazai cigányság útját. Megtiszteltetés számomra, hogy közülük többeket barátaimnak és ismerőseimnek tudhatok. Fogadják hát e bevezetőmnek megfelelően, a címben jelzett témában alábbi gondolataimat.
Elöljáróban szeretném határozottan leszögezni, hogy cigánybűnözés nincs. Bűnelkövetők vannak. Felnőttek és fiatalkorúak. Közöttük nők és férfiak, alacsonyak és magasak, egészségesek és fogyatékosak, különböző vallásúak, magyar állampolgárok és idegenek, cigányok és celebek, híresek és névtelenek, kik közös nevezőjükben megegyeznek, törvényt sértenek mindannyian!
A cigányság helyzetéből adódóan, vannak olyan bűncselekmények, melyek elkövetői körében specifikus szerepük van. De ez nem cigányságuknak, hanem jövedelmi viszonyaiknak, iskolázottságuk szintjének következménye, mint bárki másnál, aki hasonló minőségben él, származásától függetlenül. A bűnelkövetésre, a törvénysértésre való késztetés, egyenes következménye ennek a helyzetnek. Ha nem cigány a legsúlyosabb életellenes bűncselekményt követi el, akkor nincs általánosítás, míg ha ugyanezt cigány hajtja végre, akkor a közösség bűnösségének stigmája következik, vitathatatlanul rasszista indítékkal.
A zsebtolvajlás, a házalással fedett besurranásos lopás, a táskakikapós rablás, az emberölések bizonyos fajtái, a gagyizó, trükkös csalások, az útszéli prostitúciós bűncselekményekkel együtt, mind olyan törvénysértő megnyilvánulások, melyekben a cigányszármazású elkövetők száma magasabb. Ennek okai elsősorban, a kisebb súlyú cselekményeknél családi hagyományozódásban, másrészt életviteli sajátosságokban, a mérhetetlen szegénységben, nyomorúságos körülményeikben, és semmi esetre sem származásukban keresendők.
A cigányság többsége törvénytisztelő magyar állampolgár, a törvénysértők közülük elenyésző kisebbségben vannak. A cigányság bűnöző része ismétlem, nem etnikai, hanem gazdasági-társadalmi helyzetükből fakadóan alakul ki. Kétségkívüli, hogy a cigányszármazású elkövetőkkel a bűnüldözésnek sok gondja van, de általánosítani ebből az összes cigányra nem lehet, sőt még az elkövetők egészére sem. A kriminalizáltságot politikai síkra terelni pedig több mint felelőtlenség! Így aztán a miskolci szegregációt „pasztorizálni”, rákfenéjévé válik mai korunknak! TGM-től kezdve, bármely bal és jobboldalinak mondott megnyilvánulás a médiában és a közbeszédben, ezt támasztja alá!
A mélyszegénység egyre nagyobb mértékű terjedése, égető gondja hazánknak. Ennek a gondnak legfőbb szenvedője a cigányság. Ennek a szenvedésnek, és nem másnak következménye a bűnözés! Álságos például a jelenlegi hatalom azon törekvése, hogy a nagycsaládosokat segíti minden rendelkezésére álló eszközzel, miközben éppen azokkal nem törődik megfelelően, azokat nem segíti valódi intézkedésekkel, akik a legnépesebb családokat adják a hazának. Látszat, kirakat megoldások látványtervezésével nem lehet elérni semmit ezen a téren sem.
Az elkülönítés semmilyen formája nem megoldás ebben a helyzetben! Csak a befogadó, előítéletektől mentes törődés lehet a megoldás. Az államtól, az egyházaktól, azoktól, akik az emberi méltóságot legalább annyira fontosnak tartják, mint a nemzeti hitvallást, a kormány és ellenzéki pártoktól, civil mozgalmaktól ezt várja a cigányság. Befogadást és nem kirekesztést! Ez a közös teendő, benne a cigányság önszerveződő feladataival éppúgy, mint az említettek helyzetnek megfelelő, segítő teendőivel. A bűnözés csökkentésének sincs más útja! Fontos kérdés ez! Időzített bombán ülünk mindannyian. Hatástalanítása nem történhet hebehurgya, tessék-lássék módon, össze - vissza beszéddel éppúgy nem, mint tüneti kezelésként vetőmagok, vagy lábas jószágok szétosztásával!
