Asszongya, hogy: „Kellő szerénységgel, mégis büszkén mondhatjuk, hogy lábra állítottuk Magyarországot.”

- Hát ami azt illeti nem sok „szerényebb” és szegényebb ország van ma nálunk Európában. Olyan meg pláne alig, ahol az emberek nálunk pesszimistábban látják a jövőt.

Asszongya, hogy: „Képesek vagyunk arra, hogy megnyissunk egy új korszakot. Egy olyan korszakot, amiben érdemes lesz nagy célokat kitűznünk.”

- Hát persze, az erő, a bátorság, meg a folytatjuk. Nagy célok ezek, akárki meglássa!

Asszongya, hogy: „Másként fogalmazva: ha az unió nem is képes rá, mi, magyarok legyünk versenyképesek az Egyesült Államok energiaáraival.”

- Naná, hogy szerinte nekünk minden adottságunk meg van hozzá. Téveszmés tünetek árulkodó jelei itt is.

Asszongya, hogy: „Ha így folytatjuk, a 2018-as ciklus végére reális célkitűzésnek tűnik, hogy mi legyünk Európa legiparosodottabb országa.”

- Az anyja apostolát, ámulj világ, bámulj nap, a világ új Sámsont kap. Forog a pali kereke, nem mondom.

Asszongya, hogy: „Oroszország Magyarországon keresztül beléphet az európai atompiacra. És így hosszabb távon is előállítottuk a helyzetet, hogy a magyar gazdasági siker, stabilitás és kiegyensúlyozottság orosz érdek is legyen.”

- Nagyhatalmak leszünk nem vitás. Oroszország az európai atompiacon, csak rajtunk keresztül. Jól kitalálta ezt Putyinnal.

Asszongya, hogy: „ A világ legjelentősebb gazdasági szereplői közül senki sem az ellenségünk, sőt mindegyiküknek érdekében áll Magyarország fejlődése.”

- Mintha nem ő mondta volna azt a minap, hogy rajtunk kívül nem érdeke senkinek, hogy Magyarország erős legyen.

Asszongya, hogy: ”Most végre emelkedő pályára léptünk. De nem azért, mert Magyarország okosabb a többi államnál, hanem azért, mert egységesebb, tehát akcióképes és gyors. „

-Marha nagy egység, amit Orbán és populizátor zenekara játszott itt nekünk. Soha ennyire megosztottak nem voltunk még az elmúlt 25 évben. Soha ekkora szakadék nem volt a szegények és gazdagok között az elmúl 25 évben, mint most. Soha ilyen mély ellentét nem volt a bal és a jobboldal között az elmúlt 25 évben, mint most. Milyen egységről tetszik itt beszélni? Elmentek hazulról, vagy tán betegnek tetszik lenni? Mit tetszik a magyar valóságba beleképzelni, milyen beteges téveszme által sugallt, torzképet? Nem is a tetszik ide a jó szó, hanem inkább a kényszerül. A tudat, ami kényszerből diktálja ezt! Jól kinézünk Magyarország!

http://napigazdasag.hu/cikk/7999/

Asszongya, hogy: „Az előttünk álló négy év éppen ezért már nem a nagy gondolatok, hanem a nagy tettek korszaka lesz. A jövő gondolati építménye áll, sőt biztos alkotmányos alapokon áll. Most tettekre, bátor és nagy ívű tettekre lesz szükség és lehetőség.”  NO KOMMENT!

( hagyjuk Ibolykát, tudjuk ám, hogy amúgy sem az számít, amit mondani tetszik…)