Igen, a magyar miniszterelnökből bohócot csináltak, pontosabban ő csinált bohócot magából, az Unió  vezetője csak úgy kezeli, ahogy egy bohócot kezelni kell.

Hello diktátor, mondja neki, miközben szélesen mosolyog rajta, az unió verebén, aki kivont karddal próbál döngő léptekkel próbál együtt masírozni az angol miniszterelnökkel, mint a hajdani viccben az egér az elefánttal – dübörgünk, dübörgünk?

Bezzeg most nem azonosítja magát Magyarországgal, nem üzeni meg híveinek - feleim, nyakoncsapták Magyarországot!

Ez egyrészt nagyon helyes, másrészt viszont a következetesség teljes hiányáról tanúskodik.

És hát, sajnos most az egyszer joggal mondhatná ezt, hiszen személye az országot testesíti meg, hiszen itt nem az általa képviselt elvekről van szó, hanem arról, hogy milyen az ő és rajta keresztül az ország megítélése Európában.

Mit mondjak, semmi okunk az örömre.

Hogy ilyesmi megesik, az elképzelhetetlen lett volna Antallról, Horn Gyuláról, Gyurcsányról - Kádárról meg végképp, pedig Brezsnyevet igazán nem lehet egy napon említeni Junckerrel.

Mindenesetre a sors igazságtétele, hogy éppen ő kapta a taslit, ő, aki jó maffiózóhoz illő módon oly annyira kényes a tiszteletre.

Egy pofon, legyen bármennyire is vicces, soha nem a tisztelet jele.

Az ember képes fele ugyanis szent, azt nyitott tenyérrel megütni sokkal megalázóbb, mintha valakit ököllel megütni.

A magyar jobboldal büszke lehet rá.

Magyarország meg sírvafakadhat, hogy hova juttatta őt az a bűnöző, akit Juncker akár tolvajnak is nevezhetett volna – joggal.

Hiszen talán ő az egyetlen, kinek személye egyetértést hozott Putyin és az Unió között, legalábbis annyiban, hogy Putyin is röhög rajta, szívatta is már néhányszor, és most is olyan helyzetbe kormányozta, ahonnan kivergődni roppant nehéz lesz, a tetejébe még fizetni is fogunk ezért az attrakcióért.

Ahogy könnyen megeshet, hogy az angol miniszterelnökhöz való csatlakozásának is nagy lesz az ára, ha például a második legnagyobb magyar városból. Londonból haza kell térniük a mieinknek.

Hajdan volt respektünk a világban, tisztelték az országot, mely gúzsbakötve is el tudta táncolni a csárdást, Kádárt is tisztelték a nyugati világ vezetői, mert élhető országot hozott létre ötvenhat súlyos traumája után.

Ha a népnek lenne esze, az első választáson világgá zavarnák őt és korrupt, tolvaj bandáját – húzzanak el sebesen, mint a vadludak.

És nagyon örülhetne neki, ha nem mellékelne döntéséhez minden magyar egy nyaklevest.

Nem is tudom – van még ennél lejjebb?

:O)))