Hiába, no, én sem vagyok kivétel, megvisel engem is a hőség, kár lenne tagadnom. Ilyenkor aztán könnyen előfordulhat, hogy kicsúszik az ember száján olyasmi is, amit később inkább visszaszívna. Most például vegyük azt az állításomat, mely szerint L.Simon László avantgárdizmusával, az ezredforduló tájékán írt verseivel kapcsolatban egy rakás szerencsétlenséggel van inkább dolgunk és nem költészettel.

Különösen igaz ez akkor, amikor a hazai irodalomban olyan kitüntetett elődök dicsekedhetnek az avantdárdhoz való kötődésükkel, mint például Kassák, vagy a későbbiekben Tamkó Sirató Károly. Persze tudom én, hogy mindez ízlés dolga is, kinek a pap, kinek a papné.

De kéretik azért figyelembe venni, hogy Tamkó és L.Simon, mindketten József Attila-díjasok, és mégis mekkora különbség. Arról nem is beszélve, hogy akiről a díjat elnevezték, és akihez ugyancsak közel állt az avantgárd, vajon mit szólna mindehhez? Bizonyára nem Tamkót szégyellné.

Hiller István választékos stílusát, ízes beszédjét mindig is szerettem, latin nyelvben való jártassága és heidelbergi egyetemi tanulmányai külön is kivívták tiszteletemet. De rossz szájízem támad attól, hogy 2007-ben, ennek a feltűnési viszketegségben szenvedő, álláshalmozó államtitkárnak József Attila-díjat adott át.

Lehet, hogy nevezett, az irodalom területén végzett tevékenységéért akár meg is érdemelhette azt, mint a Fiatal Írók Szövetségének volt elnöke, a Magyar Írószövetség egykori titkára, és irodalmi folyóiratok szerkesztője.

Na de, mint költő? Elvégre erről a díjról mi más is jutna először eszünkbe.  Azért tessék már picikét gondolkozni. Nagy László, Juhász Ferenc, Illyés Gyula, Vas István, Simon István, Mészöly Dezső, Szabó Lőrinc, Áprily Lajos, Kormos István, Szécsi Margit, Takáts Gyula, Mezei András, Ágh István, Pilinszky János, Gyurkovics Tibor, Bari Károly után akár még íróként, vagy szerkesztőként is, de hogyan férne el ebben a sorban el Simon? Mert egyébként írt verseket ő is. De milyeneket?

Szerinte verseinek egy része obszcén, ő maga így írt erről:  "nem véletlenül mondtam az előbb, hogy obszcén, mert akik azt mondják, hogy ezek a versek pornográfok, azoknak fogalmuk sincs arról, mi a pornográfia. Idióta, műveletlen suttyók kiragadtak néhány sort, ezeket nem tudják kontextusában értelmezni, és halvány fogalmuk sincs arról, hogy válik el a valós én a lírai éntől.”  2003-as kiadású kötetében olvashatók egyébként versei, még a 2007-es díjátadás előtt íródtak az általa „obszcénnak” és nem pornográfnak tartottak is.

Hogy Hillernek mi tetszett ezekben, vagy lehet, hogy nem is olvasta? Vagy, ha igen, akkor az alkotói szabadság megnyilvánulásának tartotta azokat?

Hűvösebb időkben megérne egy misét ennek megvitatása.

A lényeg, hogy az álláshalmozó panziós költő, az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság tagja, a Várbazár felújításáért, a Budai Várnegyed hosszú távú fejlesztési koncepciójának kidolgozásáért és a fertődi Esterházy-kastély rekonstrukciójával kapcsolatos állami feladatok végrehajtásáért felelős kormánybiztos, a miniszterelnökség parlamenti államtitkára, univerzális munkás.

Mindenütt ott van, ahol csak lehet, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megyei szervezetében, a Velencei-tavi Vízisport Szövetségben, a velencei Szent Benedictus Borlovagrendben, a Gárdony Város és Térsége Turisztikai Egyesületben, valamint a Velencei-tavi Kistérség Idegenforgalmi Egyesületében.

L.Simon kimondott gondolatai egyébként sokat elárulnak költői világának rejtett szépségeiről is. „Mert áramra éjszaka is szükség van, meg akkor is, amikor nem fúj a szél”- indokolta a nap és szélerőművekkel szembeni, atomerőművet támogató álláspontját a mindenhez értő panziós költő. Azt már nem tette hozzá, hogy csernobili katasztrófák is csak ott fordulhatnak elő, ahol atomerőművek vannak.

Végezetül jut eszembe, mellesleg L. Simon államtitkár a feol.hu hasábjain bejelentette, hogy felújítják a 6212-es utat is, amely összeköti a 62-es főutat az M6-os autópályával, egyszersmind jó és biztonságos közlekedést biztosít a Simon Panzióhoz és az L. Simon Borászathoz. Nahát, hogy ebben a kutya melegben, a kutyafáját, hogy mik nem jutnak az ember eszébe. Na, mindegy, jön még kutyára dér, ami akár most is jól jönne, ezekben a bágyasztó, hervasztó időkben!