Az első akkor történt, amikor Fodor azt állította, a DK elnöke ajánlatot tett neki, hogy csatlakozzon a Demokratikus Koalíció képviselőihez és akkor frakciót tudnának alkotni. Néhány óra múlva Fodor közleményt adott ki és elnézést kért, hogy valamit félreértett.

Most Bodnár Zoltán állt ki egy történettel, azt hazudva, hogy Gyurcsány Ferenc azt mondta a liberálisok (?) elnökének: visszaléptettem Falus Ferit, most már rajtatok a sor. A bocsánatkérés még nem történt meg, szerintem nem is fog.

Azzal, amit ez a magát liberálisnak nevező, amúgy mérhetetlen támogatottságú és országosan is reménytelenül kevés jelöltet állító párt művel, nem csak az a baj, hogy függetleníti magát a tényektől, hanem az is, hogy pontosan azt a forgatókönyvet játssza, amit a Fidesz. A DK elnöke már csak azért sem mondhatott olyat, hogy ő léptette vissza Falust, mert ehhez joga sem lett volna.

Falus Ferenc az Együtt-PM jelöltje volt, Szigetvári Viktor, a párt társelnöke pedig nagyjából tíz interjúban nyilatkozta, hogy ő kérte visszalépésre saját jelöltjüket. Falus ehhez annyit tett hozzá, hogy benne is megérett erre az elhatározás. Bodnárt azonban az igazság, és hogy melyik párt jelöltje volt Falus, nem zavarja. Pontosan úgy beszél, mint egy Fidesz-szóvivő, vagy valamelyik Fidesz-közeli újság hírcsinálói. Liberális szavazatot remél a gyurcsányozással? Reménytelen vállalkozás lenne. De akkor miért teszi?

Gyurcsány kavar: állítja tehát a Magyar Nemzet, a Heti Válasz és Bodnár Zoltán.

Ha az ember ettől a hazugságtól kettőt hátralép, azért érdekes jelenségre bukkanhat. Van-e például összefüggés Bodnár (vagyis Fodor) megszólalásai és aközött, hogy Tarlós István után éppen Bodnárnak van a legtöbb hirdetési felülete a fővárosban. Házfalak hatalmas molinóiról, óriásplakátokról, buszmegállókból néz ránk vissza a fideszül beszélő Bodnár. A felületek amúgy Fidesz-közeli vállalkozások kezében vannak. Azt is mondja a liberáis párt főpolgármester-jelöltje, hogy több tízmilliós hitelt vettek fel erre a kampányra.

Akkor megkérdezem: miért éppen most? Az európai parlamenti választáson elvileg azért nem indultak, mert nincs pénzük. Hitelt akkor is felvehettek volna… Most mi volt rá a fedezet, ami akkor még nem létezett? Ki adhatott ekkora hitelt és milyen feltételekkel egy nemhogy győzelemre, de még az öt százalék elérésére is tökéletesen reménytelen jelölt kampányának finanszírozására. Hogy lehet az, hogy miközben komoly eredményre aspiráló ellenzéki jelölteknek szinte esélyük sem volt méltó mennyiségű óriásplakát megszerzésére, Bodnárnak ez bőségesen megadatik? Ez a Bodnár-kampány nem, mondjuk, 30 millióba kerül, hanem akár a többszörösébe…

Folytassuk a szembesítést. Fodor Gábor április 29-én még ezt mondta az Indexnek: „Másrészt mi nem fogunk hitelt fölvenni.

Miért?

Honnan tudható, hogy jövőre a parlament nem dönt úgy, hogy többé nincs semmiféle állami támogatás? A miniszterelnök másfél-két évvel ezelőtt elmondta, hogy neki ez a szándéka. Erre vegyünk fel hitelt?”

Most akkor Fodor Gábor már bízik az állami támogatásban? Vagy valami másban bízik?

Aztán még egy részlet:

„Tehát pénz és pénz között nem tesz különbséget? 

De miért, nem ez a helyes? Nyomoztassak a támogatók után?”

Ugye, milyen érdekes ez is?

Amúgy azt érti bárki, hogy tíz nappal a választás előtt egy jelölt, vagyis Bodnár, miért Gyurcsányról, Falusról, Bokrosról nyilatkozik? Miért nem arról, hogy mit tenne a főváros vagyonával, hogyan tárgyalna Orbánnal, mit fejlesztene, mi lenne a hajléktalanokkal, a közlekedéssel, az oktatással, a budapesti kulturális élettel?

Nem, Bodnár a többi ellenzéki jelöltről beszél, és mindenekelőtt gyurcsányozik, mint egy fideszes.

Visszanéztem a Hírkereső.hu portálon, hogy miről szóltak az elmúlt hat napban Bodnár Zoltánról a híradások. Az utolsó hatvanöt hírből négyet találtam, ami nem arról szólt, hogy nem lép vissza, továbbá Gyurcsány, Bokros és Falus. Azt hiszem, ez mindent elmond. A tervekről gyakorlatilag semmi.

Végül még egyszer idézem Fodor Gábor Index-interjújának azt a részét, ami Orbán Viktorról szól: „Én senkivel sem tartok fent haragot, próbáltam törekedni rá, hogy normalizáljuk a kapcsolatunkat. Elkezdődött köztünk egy normális párbeszéd, valamikor a kétezres évek elején egy hosszabb, évtizedes kihagyás után.”

Szerintem viszont az az ellenzéki politikus, aki normális párbeszédre képes Orbánnal, az ország tönkretevőjével, a demokrácia elpusztítójával, az bármire képes. Vagy, hogy Orbánt idézzem: ott bármi megtörténhet.