Orbán szerint nem arról van szó, hogy a magyar titkosszolgálatok ne tudnák kideríteni, kiket sújtott az Egyesült Államok beutazási tilalommal, hanem elvi kérdés, hogy aki vádol, annak kell megneveznie az érintetteket. Ismeretlen tettes elleni eljárásról ezek szerint nem is hallott még a jogvégzett kormányfő.

Elvi kérdés kedves miniszterelnök úr továbbá az is, hogy elrendeli e az ügy teljes körű vizsgálatát, miután az amerikaiak már október 6-án értesítették intézkedésükről a hazai külügyminisztériumot.

Van egy tényállítás, egy baráti, szövetséges állam tényállítása, mely szerint kormányhoz közel álló magyar állampolgárokat tiltottak ki az USA területéről, mint magánszemélyeket, korrupciós cselekedeteik miatt. Az állítás Magyarországon hangzott el széles nyilvánosság előtt. Mi ezzel a gond?

Az egyházasdengelegi Sarus Matyit nem nagyon érdekli ez a történet, annyit azért megjegyzett, hogy Orbán nagyon jól tudja, hogy az USA mire hivatkozva nem adja ki azokat az információkat, amelyek egyébként is a magyarok birtokában vannak, ezért nem érti, hogy a kormányfő miért rugózik azon, amin nem érdemes.

Inkább arról beszéljen, ha már úgy oda van a rezsicsökkentésért, hogy a gáznál például a rezsivel együtt mennyivel csökkent annak fűtőértéke. Vagy mi van a bevásárlókosárban, meg a vidéki kisboltok napi kockás hitelfüzeteiben.

Nem kell a süket duma, mondja Matyi, üzenve a nemzeti pálinkatanácsnak is, tudtukra hozván, lám csak eddig tartott az a marha nagy szabadságharc a főzési költségcsökkentésben.

Ki mond itt igazat, az amerikai ideiglenes ügyvivő, vagy a hazai hatalmasságok?

Ki hazudik itt, akik amúgy is mindent jobban tudnak ezekben az ügyekben, mint Mr. Goodfriend, vagy netán az amcsi barátok és szövetségesek?

Kezdem azt gondolni, hogy Ángyán József, a navos Horváth András, Ferenczi Krisztina, Magyar Bálint és még sokan mások nem hiába beszéltek oly sokat korrupciós jelenségekről. Megfejelve mindez, a hatalom alkotmányos ellenőrzésének, a fékeknek és ellensúlyoknak teljes hiányával, a Horthy korszak iránti nosztalgia állami szintre emelésével.

Az étolajos ügyben történő, hivatalos eljárással való mosakodás nem teszi meg nem történté, nem tisztíthatja meg a föld és trafikmutyikban való kormányzati koszos semittevéseket, az állami földpályázatok körüli anomáliák megszüntetésének elmaradását, a közbeszerzési pályázatok gyanús műveleteinek feltáratlanságát.

Mert ezek az ügyek, mind, mind a korrupció melegágyaként ország-világ előtt már ismertté váltak, azzal együtt, hogy az itthoni illetékesek alig tettek valamit, legtöbb esetben semmit sem, feltárásukra és az estleges törvénysértők felelősségre vonására.

Szerintem az amerikaiak csak azt tudják, amit mi idehaza náluk sokkal jobban és részletesebben ismerünk, csak éppen ez a mostani hatalom nem tesz meg minden tőle telhetőt az állampolgárai által jelzett korrupciós jelenségek felszámolására.

Nincs mit bekérni az USA illetékeseitől, mert minden itthon rendelkezésére áll! Mráz Ágoston Sámuel, akit ezért a kijelentéséért én bámuel, papagájmódra ismétli azt, hogy az Egyesült Államok abban hibázott, hogy nem hajlandó megmondani, kikről van szó. Miért is lenne hiba az szerintem, amit egyébként már mindenki tudott idehaza.

A napnál világosabb, hogy a kormányhoz tartozó érdekkörök, csókos holdudvarokban magukat meghúzó fidesznyikek visszaéltek helyzetükkel, azokkal a pozíciókkal melyeket a Fidesz-KDNP jóvoltából elfoglaltak. Hazáját szerető magyar, legfőképpen ha parlamenti képviselő, kényszerítheti kormányát arra, hogy vessen véget ezekben az ügyekben a máig tarthatatlan állapotoknak! A korrupciós ügyeket kivétel nélkül vizsgálják ki, a felelősöket nevezzék meg és takarítsák el a nemzet szégyenfoltjait!

Addig kell megtenni ezt, amíg nem késő!